Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Paálné Bakó Edit: Egy 1574-es Lonitzer-füvészkönyv restaurálása
EGY 1574-ES LONITZER-FŰVÉSZKÖNYV RESTAURÁLÁSA Paálné Bakó Edit Összefoglalás.- A XVIII. századi bőrborításba utólag bevarrott igen szennyezett, hiányos - feltehetően - 1574-es kiadású könyvtest restaurálása volt a feladat. Az anyagvizsgálati eredmények alapján kiválasztott tisztítószerekkel a vízfoltokat teljesen, a zsírfoltokat részben sikerült eltávolítani - elhalványítani. A hiányzó lapszélek pótlása papíröntéssel, az elveszett oldalak, kitépett rajzok helyének pótlása japánpapírral történt. Analógiák alapján rekonstruálható volt a hiányzó oromszegő. A könyvtest kialakítása után új rongylemez táblákat és új bőrborítást kapott. A régi kötésbőrt ugyancsak tisztítva, kiegészítve és konzerválva mellékelte a szerző. A különvált könyv s bőrborító részére egy közös doboz készült, így továbbra is egy helyen lehet tárolni őket. A könyvtest feltehetőleg 1574-ben készült Frankfurtban. Magyarországra kerüléséről nincs adatunk. 1913-ban került az akkori Fejér vármegyei és Székesfehérvári Múzeum tulajdonába, dr. Fanta Adolf orvos hagyatékából. Adam LONITZER v. Lonicerus (1528-1586 orvos, botanikus) Kráuterbuch-ja a kor egyik igen népszerű fűvészkönyve volt. A restaurálandó tárgy egy ilyen Lonitzcr-könyv töredéke volt. Az analóg darabok alapján azonban teljes képet kaphatunk e mű terjedelméről.1 A tárgy 65 lapból álló gótbetűs, nyomtatott, előzéklap és oromszegő nélküli. 4 db valódi duplabordára végigfűzött könyvtesttöredék. Lapméret 350-380 x 300-305 mm, oldalméret 305-188 mm; Gerincszélesség 27 mm; borítóbőr beütésekkel 440 x 330 mm; gerincszélesség 35 mm; táblaméret 185 x 300 mm; vastagsága 4 mm. A könyv lapjain öt különböző halvány, nem azonosítható vízjelet találtam. Piros metszés nyomai látszódtak a lapok gerincfelőli sarkánál. 1-1 oldalon átlagosan 2-4 növényt ábrázoltak, amelyek körvonalait nyomtatták, s utólag kifestették. (1. kép) A kötés vaknyomással díszített egészbőr borítású, többrétegű préselt papírtáblából készült. A vaknyomás mintaelemeit 4 féle bélyegzővel és 2 féle görgővel alakították ki. A könyv restaurálás előtti állapota A bőr és a könyvtest utólagos hevenyészett összefogása és a méretbeli különbségek alapján felvetődött, hogy a könyv nem az eredeti XVI. századi bőrkötésben van. Dr. Rozson- dai Marianne (MTA) véleménye szerint a borítóbőrt díszítő vaknyomás - a görgők és bélyegzők mintaelemeinek elhelyezkedése alapján - a XVIII. sz. elejéről való. Javasolta, hogy a könyvtest a restaurálás után kapjon egy új bőrborítást, a régi pedig restaurálva legyen mellékelve. A meglévő könyvtest a valamikori teljes kiadványnak kb. az 1/3-a volt. Az eleje és a vége hiányzik, a lapok a Cili. oldaltól a CCLX. oldalig vannak meg. Egyes ívek hiányosak. 22 lapnak csak a fele maradt meg - a gerincnél szakadtak el, kiestek, elkallódtak. A „bőrkötés” és a lapok közti méretkülönbség miatt a lapszélek erősen rongálódtak. A lapokat beszakadások gyengítették, a sarkok lekerekedtek, elvékonyodtak, porosak és foltosak voltak, néhol a rajzokat kitépték. A fejrésznél teljes szélességében vízfolt volt látható, mely a beázás során a port is magával vitte, éles sötét kontúrt hagyva hátra. Pár lapon rózsaszínes penészfoltot találtam. A felső és alsó sarkok igen elszennyeződtek, valószínűleg a lapozástól. A hosszanti metszésnél középen szabálytalan kb. 12-6 cm-es sötétbarna folt beszívó- dása látszott az összes lapon. A CCXV. oldalon a rajzoknál sárgásfehér kemény felrakó- dás keletkezett, amitől a papír átlyukadt. 95
