Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Úti beszámolók - Flesch Bálint: Fotó-műtárgyvédelem : stratégiák és intézményrendszer a jelenkori világban
és az ANSI fotóaktivtási tesztje: IT 9.2. (kolloid ezüst halványító és foltosító, zselatin és fotópapír elszínező hatását vizsgálják). Enyvezése semleges kezelt diketénnel történik. Kén csak a kétmilliomod résznyi lehet benne. Kvalitatív kloridtesztje negatív. Porozitá- sát is tesztelik. pH értéke 6 (hidegen demineralizált extraktum). Hamutartalma 0,019 és 0,025% között van - grammsúlytól függően. Nincs benne pufferolóanyag vagy optikai fehérítőszer, ligninmentes. 40-120 g/m" vastagságban, síma felülettel gyártják. A csomagolóanyagok készítésénél általában kerülik a ragasztók alkalmazását kiszámíthatatlan kockázataik miatt. így főleg elmésen hajtogatott zacskók, dobozok vannak forgalomban ezek mellesleg olcsóbbak is a ragasztottaknál. Használnak azonban varrást (negatívtartók - Munktell Filter, Svédország), teászacskó széleihez hasonló préselést (Knud P. Petersen, Berlin), a dobozokhoz pedig éleiket is védő fém kapcsolóelemeket. Sok mechanikai szempontot is figyelembeü vesznek, üveghordozós anyagokat pl. olyan csomagolásban részesítenek melyen nincs felületi egyenetlenség mivel ez a törés veszélyét fokozná, leggyakrabban a - szétnyitva - keresztalakú típust. Kis csoportokban élükre állítva tárolják az üveglemezeket, dobozokban. Skandináv specialitás a sűrű „könyvtámaszokkal” ellátott polc, ahol az élén álló tárgyat mint egy könyvet húzzák ki (pl.: Nordisk- és Stadsmuseum, Stockholm). Míg a kontinensen szinte általános a légkondicionálás, Angliában több helyen most épülnek az ilyen raktárak. Ezekben az országokban sokszor az okozza a korszerűtlen gyakorlat fennmaradását, hogy a raktárak már régen elkészültek az akkori szemlélet szerint és „menet közben” nehezebb változtatni. Persze az újabb raktárak felépültéig a folyamatos kontroll, és lokális védelem sokat használ. A raktárakban egyre több helyen használják az Agfa által gyártott, kolloid ezüsttel bevont tesztfóliát. Ez a műtárgyak környezetébe helyezve elszíneződéssel reagál minden ezüstkárosító anyagra, s így időben figyelmeztet ha baj van. Kiterjedten folyik a pusztuló állomány reprodukálása, duplikálása (nevezetes intézmények ezügyben pl.: Berlinische Galerie, Berlin; Stadsmuseum - Stockholm; Novas Gyűjtemény, Liszabon; - ahol így másolták a nitro- és diacetátcellulóz valamint üveghordozós transzparenciákat és közel a teljes kópiaállományt. Albert Kahn Gyűjtemény, Boulogne ez az autochrome diák speciális színes duplikálásáról híres). A tárgyak rendszeres színdenzitometriás vagy/és color-méteres (a Minolta újrendszerű eszköze) mérése mellett az adminisztrációjuk is szakszerű. Bemutatom illusztrációképpen, hogy pl. a Berlinische Galerie leírókartonjain hányféle technikát különböztetnek meg. Míg nálunk többnyire fotóműtárgy esetében a beavatkozás során sem jegyzőkönyv sem vizuális dokumentáció nem készült, a Stockholmi Stadsmuseum fotószekciójának konzervátor laboratóriumában (egy külön épület, a számítógépes feldolgozás és a raktárak is itt vannak, az ügyfélszolgálatban ugyanis mikrofilmet használnak az eredetiek helyett) három adatlapot vesznek fel (csak technikai szempontból) egy fotóról. A dokumentációsat, melyen a fotó mikró és makroszkópos vizsgálatának különféle módjai alapján nyert adatokat, az eredeti adatait (szerző, dátum, technika, állapot, repró, duplikát léte stb.) a beavatkozásról szólót, mely ennek adatait, és az irodalomról szólót, mely a tárggyal kapcsolatos közléseket és közlendőket tartalmazza. Ezek a számítógépes feldolgozás során kiegészülnek a múzeológiai adatokkal s együttesen és történetileg is lekérdezhetők. így a szakemberek számára a fotó teljes „anamnézise” és minden vele kapcsolatosan egyszer már felmerült adat folyamatosan rendelkezésre áll lehetővé téve a maximális kontrollt sőt, a tapasztalatok „visszaforgatását” a napi gyakorlatba. Természetesen itt és minden korszerű helyen elmosódnak a múzeológusi és a kon- zervátori munka határai, s köztük „senki földje” helyett átfedések tapasztalhatók. Itt említeném meg, hogy szinte minden gyűjteményben a mozgatás körülményeinek és mértékének szabályozásával igyekeznek korlátozni ennek, a legnagyobb károsító faktornak a hatásait. Itt sajnos nem tudom részletezni a rengeteg eltérő esetet. Lényegében 221
