Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Tanulmányok - Tímárné Balázsy Ágnes: Múzeumi textíliák mosása

3.11. Az öblítés

A textilben visszamaradt felületaktív anyagok vonzzák és megkötik a légköri szennyeződéseket és segítik a nedvesség bejutását a textilbe, ezáltal a károsító anyagok oldatba kerülését. Feltétlenül ki kell tehát a tenzidet öblíteni a textilből. Ezért is célszerű a mosáshoz szükséges optimális tenzid vagy szennyvivő mennyiséget használni és nem többet, mert a többlet a múzeumi textilek esetében korlátozott öblítési időn belül esetleg kiöblíthetetlen.

Öblítéskor részben a „tenzid-szennyeződés micellákat”, részben a vízoldható szennyeződéseket, részben pedig a maradék tenzidet kell eltávolítani a textilből. Az öblítésnek a tenzid és a szennyvivő kritikus oldódási hőmérséklete felett kell történni ahhoz, hogy a kiöblítendő anyag feloldódjon az öblítővízben. Ebből a szempontból, a hideg vízben is jól oldódó nemionos felületaktív anyagok könnyen kiöblíthetők lennének. Azért mégsem azok, mert aránylag hosszú poláris részük hidrogénkötésekkel kötődhet a textilhez, különösen a cellulóz-alapúakhoz. Szerencsére, a nemionos tenzidek általában igen kis koncentrációban vannak jelen.

Az anionos tenzidek általában könnyebben kiöblíthetők a textillel megegyező töltés taszító hatása miatt. Ugyanakkor általában koncentráltabb az oldat és magasabb a kritikus oldódási hőmérséklet.

Az öblítési idő, éppenúgy, mint a mosási idő, függ a textil típusától, mozgathatóságától, a tenzid fajtájától, az öblítés hőmérsékletétől, attól, hogy az öblítés folyó vagy állóvízben történik-e, és még sok más tényezőtől.

3.12. A felületaktív anyag biológiai lebonthatósága

A felületaktív anyagok kiválasztásánál néha szerepet játszik a biológiai lebonthatóság. Ezt a távolságelv alapján szokták jellemezni:42

a) minél nagyobb az anionos tenzid hidrofil csoportja és a tőle legtávolabb eső hidrofób

láncvég közötti távolság, annál könnyebben bontható le az anyag, a leggyorsabb a lineáris alkil-szulfátoké;

b) minél elágazóbb a szénlánc, a tenzid annál nehezebben bontható le;

c) az oxi-etilezett nemionos tenzidek biológiai lebonthatósága fordítva arányos az etilén-oxid lánc hosszával.

Összefoglalás

Restaurátorok számára általában könnyebbséget jelent, ha egyfajta konzerválási munkához egy bizonyos anyagot használnak, amely adott márkanév alatt beszerezhető. Gyűjteményi textiliák mosását gyakran, tekintet nélkül arra, milyen textil mosására és milyen szennyeződések eltávolítására van szükség, egyfajta, a műhely gyakorlatában töb- bé-kevésbé bevált felületaktív anyaggal, illetve mosóoldattal végzik.

A tanulmány készítésekor arra próbáltam rávilágítani, mennyi lehetősége van a restaurátornak az adott feladathoz legcélszerűbb mosóanyag kiválasztására és a mosóoldat összetételének célirányos változtatására. Tfekintettel arra, hogy a márkanevek a piac érdeklődésének ébrentartása érdekében állandóan változnak és a mosóanyagok hatása- is csak kémiai felépítésük ismeretében érthető meg igazán, a tanulmányban a múzeumi gyakorlatban elterjedt felületaktív anyagok kémiai szerkezetük szerinti felosztásban kerültek bemutatásra. Segít ez a csoportosítás abban is, hogy egy új mosóanyag bevezetésekor a restaurátor a megfelelő kérdéseket tudja feltenni a tenzidet ajánló cég képviselőjének.

A leggyakoribb kérdés, amelyre a textilrestaurátorok választ keresnek: mi a különbség az anionos, illetve a nemionos tenzidek között és mikor melyiket célszerű alkalmaz188