Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Tímárné Balázsy Ágnes: Múzeumi textíliák mosása
textilre, beülnek a legfinomabb kapillárisokba is és az egész textilnek szürke megjelenést kölcsönöznek. A szennyeződés visszaülepedését tehát meg kell akadályozni. Egy lehetőség már említésre került a szennyvisszaülepedés csökkentésére: a mosási folyamat megszakítása az egyensúlyi helyzet elérésekor. A másik lehetőség, olyan tenzidet választani, amelyik jó szennyfogó, azaz stabil disz- perziót/emulziót képez. Az anionos tenzidek általában jó .szennyvivők, mert a „szenny- tenzid micellák” negatív töltésűek, ezért taszítják egymást és a textillel is taszító hatás lép fel. Az anionos tenzidek akkor fogják jól a szennyrészecskéket, ha a eme felett vannak jelen. A eme alatti koncentrációban anionos tenzid jelenlétében is megnő a visszaülepedő szenny mennyisége. A nemionos tenzidek esetén nincs nagyobb különbség a meglehetősen jó szennyvivőképességben eme alatt vagy fölött. Természetesen nem várható el mindaz a képesség egyetlen felületaktív anyagtól, amit a mosás során megkívánunk. Jó nedvesítés, diszpergáló/emulgeálóképesség és szennyvivőképesség nem adatik meg egyetlen anyagnak. Ezért is hasznos, ha többféle, összepárosítható felületaktív anyagot alkalmazunk egy mosóoldatban. A szulfo-szukcinát tenzidek pl. önmagukban nem jó mosóhatásuak, de jó nedvesítők és szennyvisszatartó adalékként jól beváltak. Hasonlóképpen, a zsírsav-alkanol-amidokat is más mosóaktív anyagok tulajdonságainak javítására használják, ugyanis növelik a szennyleoldó és szennyvisszatartó képességet, fokozzák a habzóképességet és a habstabilitást. A nemionos tenzidek szennyvivőképességét javítják a velük egy mosóoldatba adagolt anionos- tenzidek. Ha a textil rendkívül erősen szennyezett, vagy kemény vízben mosunk, amelyben a két vagy három értékű ionok (Ca2+, Mg2+, Fe2+, Fe3+) segítik a szennyrészecske visszaülepedését, a mosóoldatba külön „szennyvivő” anyagot lehet adni, olyat, amely stabilizálja a kolloid oldatokat. Erre a célra jól bevált a CMC-Na (karboxi-metil-cellulóz nátriumsója). A CMC-Na a cellulóz módosításával készül, úgy, hogy a cellulóz glükóz egységeinek 6-os számú szénatomjához kémiai reakcióval karboxi-metilcsoportot, illetve annak nátriumsóját kapcsolnak. A szubsztitúciós fok=l, ha a cellulóz minden egyes glükóz egységére kerül egy nátrium-karboxi-metil csoport. Szennyvivőnek az egynél kisebb, 0,6-41,8 szubsztitúciós fokú, 200-500 polimerizációs fokú CMC-Na származékok váltak be.37 A CMC-Na vízben éppúgy disszociál, mint egy anionos tenzid, és mind negatív töltésű csopotjai, mind hidrofil lánca miatt jól stabilizálja a kolloid diszperziót: O h2o cellulóz-0-CH2-C-0Na .........-* cellulóz-0-CH2-C-CT + Na O CMC-Na CMC-Na anion Mivel nagy affinitása van a cellulózhoz, a CMC-Na hozzáköt a cellulóz-alapú szálasanyagokhoz, ezzel is megakadályozva a szennyvisszaülepedést. Ez az affinitás hátrányt jelent ugyanakkor a kiöblíthetőségben. A CMC-Na makromolekula, ezért oldódását meglehetősen hosszú ideig tartó duzzadás előzi meg. A mosóoldat elkészítésekor a CMC-Na-t célszerű erős keverés mellett legalább egy nappal a mosás előtt feloldani. Hofenk szerint a CMC-Na kívánatos mennyisége a mosóoldatban az alkalmazott tenzid tömegének 0,01 %-a.3® 184
