Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Tanulmányok - Tímárné Balázsy Ágnes: Múzeumi textíliák mosása

Ez az egyensúly a szennyeltávolítás irányában tolódik el, ha a tenzid nagyon jól megköti a szennyeződést ezért az nem tud visszaülepedni. A visszaülepedést gátolja a mosóié mozgatása is, de előfordul, hogy külön ú.n. szennymegkötő anyagot (pl. CMC-Na sója) adnak a mosóoldathoz, ami segít a „szenny-micellák stabilizálásában”.

Komplexképzők a mosóoldatban nagymértékben segítik a tenzid diszpergáló és emulgeáló hatását, hiszen megkötik a fémionokat az oldatból, de részét képezhetik a micelláknak is. Igen hatásosak korróziótermék vagy mésszappan szennyeződések eltávolítására. Ha azonban a komplexképzőket mosásra kívánjuk használni, lágy vízzel célszerű elkészíteni a mosóoldatot, különben a komplexképző a vízlágyításra használódik el.

3.4. A hőmérséklet szerepe a mosásban

Csak anionos tenzid jelenlétében az optimális mosási hőmérséklet 50-60 °C körül lenne. A hőmérséklet emelése kedvez az anionos tenzidek oldódásának és micellakép- zésének. A hőmérséklet növekedésével nő a megkötött szenny mennyisége és a disz-perzió/emulzió stabilitása, ami kapcsolatos a „szenny-felületaktív anyag micella” vízoldhatóságának növekedésével. Mindez összefüggésben van a felületaktív anyag kritikus oldódási hőmérsékletével (felhősődési ponttal) is. Ez utóbbi csökkenthető komplexképző anyagok hozzáadásával.

Nemionos tenzidek esetén a mosás optimális hőmérséklete általában 30 °C körül van, és az oldhatóság a hőmérséklet emelésével csökken.

Múzeumi textiliák mosásánál a mosás hőmérsékletét nem lehet korlátok nélkül emelni, mert megnő a meggyengült anyag duzzadásának, illetve zsugorodásának, boly- hosodásának és hidrolízisének lehetősége. A mosóoldat kémhatását megváltoztató szennyeződésekből is több oldódik ki magasabb hőmérsékleteken, mint az alacsonyabbakon. Általában a 40 °C az elfogadható fölső határ. Sok anionos tenzid kritikus oldhatósági határa azonban 40 °C fölött van. Ezeknél hiába adagoljuk a cmc-nek megfelelő mennyiségű tenzidet a mosóoldathoz, alacsonyabb hőmérsékleten annak csak egy része alkotja a mosáshoz nélkülözhetetlen micellákat, más része hidratált kristályok formájában van jelen. Tfehátvagy a szükségesnél több felületaktív anyagot használunk, vagy, ha a cmc-nek megfelelő mennyiségű tenziddel készítjük az oldatot, nincs jelen elegendő micella, illetve oldott tenzid. Anionos tenzid alkalmazása esetén az is nagyon fontos, hogy a mosóoldat hőmérséklete végig egyforma (magas) legyen, különben mosás közben kiválnak a nem oldódó molekulák és a textilhez kötődnek.

Amennyiben kétféle, anionos és nemionos tenzid van a mosóoldatban, az anionos tenzidből csak annyit kell a mosóoldathoz adagolni, amennyi az alacsonyabb hőmérséklethez kapcsolódó cmc-nek megfelel, mégis elegendő „vegyes” anionos-nemionos micella alakul ki.

3.5. A pH szerepe a mosásban

Az anionos felületaktív anyagok akkor fejtik ki hatásukat optimálisan, ha nagy a disszociáció fokuk, azaz a legtöbb feloldott felületaktív molekula negatív töltésű maradék formájában van jelen. A legtöbb Na-, illetve egyéb felületaktív anyag sójának disszociációját segíti a közeg lúgossága, de mindenesetre hátráltatja annak savassága. Ez alól csak a zsírsav metilészter-szulfonátok kivételek, amelyek pH=3-10 között stabilak.

Attól függően, milyen mértékben disszociálódik a sóképző pozitív ion és milyen anionok vannak a mosóoldatban, az anionos felületaktív anyagok okozhatnak lúgos kémhatást. A mosás során keletkező lúg hozzájárulhat a mosás eredményességéhez, mert kisebb részecskékre tördelheti (elszappanosíthatja) a zsíros szennyeződéseket, amelyeket azután a tenzid diszpergál.

180