Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Tanulmányok - Tímárné Balázsy Ágnes: Múzeumi textíliák mosása

lyadék felszínét többé-kevésbé beborítja. Ha azonban a felületaktív anyagot nemcsak nedvesítésre, hanem mosásra kívánjuk alkalmazni, a nedvesítéshez szükséges mennyi­ségnél többet kell a vízhez adni. Adott felületaktív anyag koncentrációjának növelésével csak egy, a felületaktív anyagra és az oldószerre jellemző koncentrációig képes csökken­teni az oldat felületi feszültségét. A koncentrációt tovább növelve, a felületi feszültség közel állandó marad, vagyis a felületi feszültség-koncentráció görbén egy szűk koncent­rációtartományban töréspont jelentkezik. Ezt a koncentrációt nevezik kritikus micella- koncentrációnak vagy röviden cmc-nek. Mértékegysége: mol/liter.’g Felületi feszültség eme a felületaktív anyag koncentrációjának logaritmusa 11. ábra A víz felületi feszültségének csökkenése a felületaktív anyag koncentrációjának növelésével20 A micellákhan a felületaktív anyag molekulái úgy tömörülnek, hogy a hidrofób ré­szek (a vízből kiszorulva) fordulnak a micella belseje felé, a hidrofil részek pedig kifelé, a vízmolekulák irányában helyezkednek el. A miccllaképződés önként végbemenő fo­lyamat és a keletkező micella termodinamikailag stabilis képződmény. A micellákat hid- rátburok veszi körül. A micellák jelenléte elengedhetetlen ahhoz, hogy egy felületaktív anyag mosószer­ként működjön. A eme alatt ugyanis, a felületaktív anyag molekulái a víz felszínén gyüle­keznek, a eme körül kialakuló micellák tehát azok, amelyek már nem jutnak a felszínre és bennmaradnak a vízben. Ezek képesek majd a textilről felemelkedő szennyeződés be­fogadására, ahogyan azt a mosás részben részletesen tárgyaljuk. Anionos felületaktív anyagoknál a micellaképződés ellen hat a különálló tenzidmo- lekulák micellába tömörülésekor az azonos töltésű poláris „fejek” közti elektrosztati­kus taszítás. A nemionos tenzideknél, ahol az elektrosztatikus taszítóerők nem hatnak, a micellaképződés alacsonyabb koncentrációk esetén indulhat meg. A legvalószínűbb micella-alak a gömb. Anionos tenzidek esetében a micellához az ellenionoknak (pl. Na-dodecil-szulfátban a Na-ionoknak) arányos része kapcsolódik. A hidrátburok a teljes micellát (tenzid + ellenion) veszi körül. A cmc-nél lényegesen tö­ményebb oldatokban a micellák már nem gömb alakúak, aszimmetrikusakká, pl. rúd alakúvá válhatnak. Léteznek lamella alakú micellák is. 173

Next

/
Oldalképek
Tartalom