Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Tanulmányok - Tímárné Balázsy Ágnes: Múzeumi textíliák mosása

b) Poláris szennyeződések: A poláris szennyeződések csoportjába sorolhatók az ionos vqgyületjek, így a legtöbb só, vagy fém-korróziótermék, amelyek kristályait pozitív és negatív töltésű ionok alkotják. Nem minden ionos vegyület vízoldható, de sok igen. Az ionos vegyületek vízoldhatósá­gukat a vízmolekulák dipólus tulajdonságának köszönhetik. A vízmolekulák parciálisán pozitív töltésű részükkel fordulnak az ionkristály negatív ionjai, és parciálisán negatív töltésű részükkel a pozitív ionjai felé. így, fokról fokra szétszedik a kristályt ionjaira és erős hidrátburokkal körülvéve oldatban tartják azokat. 2. ábra. Ionkristály oldódása vízben4 A kovalens kötésekkel felépülő vegyületek közül polárisak azok, amelyek felépítésé­ben különböző elektronegativitású atomok vesznek részt, ezért a molekulának van egy részlegesen negatív töltésű (az elektronegatívabb atom körül) és egy részlegesen pozitív töltésű része, azaz dipólusmolekula. Attól függően, hogy mennyire elektronegatív a po­laritást okozó atom, illetve hogy szerkezetileg hogyan helyezkedik el a molekulában, a vegyületek a polaritásnak széles skáláját mutatják. Vannak kevéssé és vannak jobban poláris szennyeződések. A kevéssé polárisak molekulái a van der Waals másodlagos kö­téseken kívül dipólus kötésekkel, a nagyon polárisaké pedig a legerősebb másodlagos kötéssel, hidrogénkötéssel kötődnek egymáshoz és a textil arra alkalmas poláris cso­portjaihoz. A cukrok, színezékek vagy fehérjék pl. általában hidrogénkötéssel kapcso­lódnak a pamut, len vagy selyemszál poláris felületi csoportjaihoz. 158

Next

/
Oldalképek
Tartalom