Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Tímárné Balázsy Ágnes: Múzeumi textíliák mosása
2.2. A textilen jelenlévő színezékek a) A színezékek mosásállóságát az ún. „levérzési próbával” lehet megbecsülni. A levér- zési próbát lehetőség szerint a színes szál kis mintáján végzik, úgy, hogy azt fehér szűrőpapírra vagy pamutra helyezik, megcseppentik a vízzel vagy vizes oldattal és megfigyelik, nem marad-e színes folt a szál helyén. Helytelen gyakorlat az, hogyha csak egy, az általában alkalmazott mosóoldattal végezzük el a levérzési próbát. Vannak ugyanis olyan színezékek, amelyek desztillált vízre is levéreznek (direkt színezékek, korai bázikus színezékek). így már magából a tapasztalt levérzésből is következtethetünk a színezék osztályára. A levérzési próbához a következő oldatsort lehet használni, úgy, hogy az egyes oldatokkal való megcseppentés előtt ugyanazt a kis mintát desztillált vízben alaposan ki kell öblíteni: desztillált víz, 2%-os ecetsavoldat, 2%-os ammónium-hidroxid oldat, egy anionos és egy nemionos mosószer oldata. Ezzel kiszűrhetjük azokat az oldatokat, amelyekben a színezék levérzik és rátalálhatunk arra, amelyekben viszont nem. A színezékek levérzése akkor következhet be, ha a textilen jelenlévő színezék jól oldódik vízben és az adott pH-jú közegben kevéssé kötődik az adott szálasanyaghoz. A színezék vízben való oldódását, a szálasanyagról való leszakadását, a szálasanyagból kifelé történő diffúzióját elősegíti a hosszú mosási idő, a magasabb mosási hőmérséklet, a mozgatás, a mosóoldat pH-ja, a mosóoldat adalékanyagai, ideértve a textilnek azokat a szennyeződéseit is, amelyek feloldódnak a mosóoldatban. A levérzési próbából tehát csak hozzávetőleges információt nyerhet a restaurátor arra vonatkozólag, hogyan fog viselkedni a színezék a mosás során. Nem is beszélve a száradási idő alatti levérzésről, amikor hosszú idő áll a színezék rendelkezésére, ahhoz, hogy kidiffundáljon a szálból. b) Tisztában kell lenni azzal, hogy nagyon sok színezék színe megváltozik a mosás alatt. Ez sokszor alig észlelhető, néha azonban rendkívül feltűnő. Ennek az az oka, hogy a színezékek színe egy bizonyos szerkezetnek köszönhető, s ez a szerkezet a környezet pH-jának hatására megváltozhat. A leglátványosabb ez a változás az ú.n.indikátorszínezékeknél, mint pl. a fuxin, amely piros savas és lila lúgos közegben, de sok más nem indikátor színezékként ismeretes vegyület is képes a színváltozásra. A Hampton Court-i kollégák tapasztalatából említem azt a példát, amikor egy hatalmas falikárpitot mostak ki, amelynek lilás fonalai változtak narancssárgára a mosás következtében. Ezzel alapvetően és feltűnően megváltozott a tárgy színvilága. E színváltozásokat a mosóoldat pH-jának, a szálasanyagok érzékenységét is figyelembevevő megválasztásával lehet elkerülni. Vagy nem lehet a textilt nedvesen tisztítani. 2.3. A textilen lévő kikészítőanyagok, kötőanyagok és ragasztóanyagok a) A textil eredeti kikészítőanyagai (keményítő, növényi vagy állati enyvek, cukrok stb.) általában megbámult, megkeményedett, öregedett állapotban vannak jelen a textilen. Ezek anyagát is célszerű megvizsgálni a mosás megkezdése előtt, mert felvilágosítást adnak a textil eredeti készítéstechnikájáról. Az esztétikailag zavaró, megöregedett, keresztkötésekkel megkeményedett kikészítőszerek azonban megakadályozzák a mosóoldat egyenletes behatolását a textilbe, s ezzel lecsökkentik a mosás hatásosságát. Szerencsére, a legtöbb természetes anyagú kikészítőszer vízoldható, tehát kioldódik a mosás folyamán. A nem vízoldható természetes kikészítőszereket enzimekkel lehet eltávolítani a legkíméletesebben. b) Festékek kötőanyagait meg kell tartani a textilián. A makromolekulás kötőanyagok megduzzadnak a vízben, és elválhatnak a textiltől vagy elengedhetik a pigmentet 156
