Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Tímárné Balázsy Ágnes: Múzeumi textíliák mosása
pedig így szól: Karen van Nes, a hollandiai Központi Múzeumi Laboratórium textilrestaurátora azt a feladatot kapta, hogy tisztítsa ki a Tkopenmuseum (amszterdami néprajzi múzeum) egyik Észak-Indiából, a 15. századból származó, nagyméretű festett pamut darabját. A vetülékirányban sűrűn hasadozott, valóban nagyon piszkos textilen különböző alakok körvonalai voltak felfedezhetők, de a kép legtöbb részletét olajos, kormos szennyeződés takarta. Mint kezdő restaurátor, Karen csak arra koncentrált, hogyan távolíthatná el a foltokat és tegye láthatóvá a kép összes részletét. Néhány napi próbálkozása sikerrel járt, és előtűntek a nagy alakok arc és testrészletei, valamint a kisebb emberi és állatfigurák. Kis idő múlva, amikor ki akarták állítani a tárgyat és a múzeológus vette a fáradtságot, hogy utánanézzen eredeti funkciójának, kiderítette, hogy a festett pamutlapot akkor használták, amikor a vándormesemondók egy bizonyos történetet elmeséltek, kiforgatták a tekercset és olajmécsessel világították meg a történet szereplőinek arcát vagy a festmény bizonyos részeit. Minthogy azonban a mosás olyan sikeres volt, már nem volt mód annak kikutatására, mely szereplőt vagy szereplőket emlegethették a leggyakrabban az adott történetben, pedig eredetileg bizonyára ott volt a legkormosabb a kép. Karen van Nes azóta semmilyen szin alatt nem fog addig egy textília kimosásába, amíg nem konzultált a múzeológussal a textilen lévő szennyeződések történeti, néprajzi vagy funkcióbeli jelentőségéről és nem dokumentálta azokat teljes részletességgel.1 Ugyanakkor bármennyire meg kell becsülnünk a szennyeződés által hordozott mú- zeológiai jelentőségű információkat, nem minden esetben hagyhatjuk azokat a tárgyon. És nem állíthatjuk ki vagy raktározhatjuk a textilt a köryezetéből rárakódott szennyréteggel sem. Nagyon sok szennyeződés okozhatja ugyanis a textil további károsodását. Savas vagy lúgos kémhatásukkal (pl. különböző vízoldható sók, korróziótermékek) fé- nyérzékenyítő tulajdonságukkal (pl. vas vagy színes foltok), a textilt alkotó fonalak közötti fizikai feszítéssel vagy vágással (pl. szilárd, kristályos szemcsék), pormegkötő képességükkel (pl. zsíros, olajos, viaszos foltok) sok szennyeződés okozza a textil fokozott öregedését, károsodását. Ebből a tekintetből tehát, a mosás, éppenúgy, mint más helyesen alkalmazott tisztítási módszer, hozzájárul a tárgy konzerválásához. Hozzájárul a vizes tisztítás a textília konzerválásához azáltal is, hogy a víz "lágyítóként" épül be az általában rugalmasságát, puhaságát veszített textilbe, Vízben kisimíthatók a nem maradandó gyűrődések, tehát nagymértékben „restaurálható” a textil simasága, lágysága. Etikai szempontból két fontos kérdést kell a restaurátornak önmagával tisztázni egy gyűjteményi textília mosása (tisztítása) előtt: Vajon a mosás valóban szükséges-e a tárgy konzerválása szempontjából vagy csak esztétikai okok miatt kívánatos? És vajon a textil fizikai és kémiai stabilitásnak javulását szolgálja-e, nem vezet-e a meggyengült textil további gyengüléséhez, széteséséhez? Ha az első kérdésre igen, a másodikra pedig határozott nem a válasz, és a múzeológiai szempontokat is figyelembe vette, a restaurátor nyugodt lelkiismerettel foghat hozzá a textil nedves tisztításához. 2. A mosás előtt felderítendő információk 2.1. A textil és alkotóinak (szálasanyaginak) anyaga és állapota a) A különböző szálasanyagok különbözőképpen duzzadnak és zsugorodnak vízfelvételkor, a csavarodott pamutszál vagy a hélikus szerkezetű gyapjúszál hosszában nagymértékű össszeugrásra képes, miközben keresztmetszetében alaposan megduzzad. Az „egyenes” len, kender vagy selyemszálaknál kevésbé számíthatunk jelentős méretváltozásra. Gyapjúanyagok esetében számítani lehet a filcesedésre. Egyes szálasanyagok pedig, ha a vízzel telített textil függőleges helyzetbe kerül, a megnövekedett súly következtében alaposan megnyúlhatnak. Hány különböző anyagú és szövetszer154
