Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Bakayné Perjés Judit - Kissné Bendefy Márta: Ioncserélők alkalmazása érzékeny, fémmel kombinált régészeti anyag tisztítására
3. Tisztítás ioncserélőkkel 3.1. A tisztításhoz szükséges anyagok és eszközök:- Megfelelő méretű üvegedény fedővel.- Ioncserélő gyanta.- Ionmentes vagy desztillált víz a gyanta átmosásához.- Desztillált víz a tárgyak öblítéséhez.- Keverőkanál, csipesz és desztillált vizes szórópalack.- pH papír a fürdő pH értékének megállapításához.- Csomagolóanyag, amely nem ázik szét vizes közegben, de átengedi a nedvességet. 3.2. Ioncserélő gyanták használata régészeti tárgyak tisztítására Mint köztudomású, az egy- és többféle fémből készült tárgyaknál régóta alkalmaznak ioncserélőket a korróziós- termékek és szennyeződések eltávolítására (2, 3, 4, 5, 6.) Intézményünkben végzett ezirányú kísérleteinket kiterjesztettük olyan leletekre is, amelyek egyrészt többféle anyagból állnak és nem választhatók el egymástól (pl. textil, fém, bőr stb.) másrészt igen vékony, törékeny darabok. Ilyen típusú leletek leginkább későközépkori sírokból kerülnek elő és általában a viselethez tartoznak, mint például a hajat koronázó párták, különféle fejfedők, művirágcsokrok fémverctekkel díszített övék és lábbelik, vagy fémszálas ruhamaradványok. 3.3. Az ioncserélőkkel történő tisztítás általános menete Kezelés előtt meg kell vizsgálni a leletet, mert csak az azt felépítő anyagok ismeretében tudjuk megfelelően kiválasztani a gyanta típusát. A tárgyat - különösen ha felülete nem síma - ajánlatos vízáteresztő anyagba göngyölni, vagy befércelni, mielőtt a gyanta-ágyba helyezzük. így a gyantaszemcsék nem tapadnak közvetlenül a tárgy felületére, lemosásuk könnyebbé válik. Ha a tárgy enyhén savas közegre nem érzékeny (bőr, selyem), és a fém még rendelkezik szilárd fémmaggal, kationcserélő gyantát alkalmazhatunk. (Ez „H” formában H+ ionokat bocsát oldatba az ioncsere során, melynek hatására a fürdő fokozatosan egyre savasabbá válik. Ezért gyakran ellenőrizni kell a pH-t és rendszeresen cserélni kell a vizet!) Ha a tárgy savas közegre érzékeny, de a lúgos pH nem árt neki (pamut, len, vagy szilárd fémmag nélküli fém), anioncserélő gyantát használhatunk. (Ez „OH” formában OH' ionokat küld az oldatba, melyek hatására az fokozatosan egyre lúgosabbá válik. Ebben az esetben is fontos a pH rendszeres ellenőrzése, és a fürdő vizének cseréje.) A munka kezdeti szakaszában külön használtuk a kation- ill. anioncserélő gyantákat, később azonban kiterjesztettük kísérleteinket kevert-ágyas gyantákra is. Ez esetben u.n. ’irreverzibilis ioncsere’ történik. A kationcserélő gyantán megkötődő kationok és az anioncserélő gyantán megkötődő anionok cseréjéből felszabaduló H+ ill. OH' ionok egymással azonnal reagálnak. Ilyen módon az ioncsere egyensúlya gyakorlatilag teljesen egy irányba tolódik el. Régészeti anyagok tisztításában a kevert ágy alkalmazásának másik nagy előnye, hogy a fürdő pH-ja nem tolódik el túlságosan sem savas, sem lúgos tartományba, ami sokkal biztonságosabb a tárgyakra nézve. Az eljárás egyetlen hátránya, hogy a gyanták összekeverve nehezebben rcgcnerálhatók, mint külön-külön. Ezért elsősorban olyan leletek tisztítására használjuk, ahol nagyon érzékeny anyagok vannak ugyanazon a tárgyon, és a pH savassá vagy lúgossá válása veszélyes volna rájuk nézve (pl. selyem, pamut, bőr, fém stb). Miután kiválasztottuk a gyantatípust, egy megfelelő méretű üvegedény aljára kb. 1-2 141
