Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Restaurálás - Konzerválás - Majsai Mária: Egy 1984-ben készült postai és távírdai térkép restaurálása

szárításuk szívópapírok között, igen gyenge préselés mellett történt. A lényeg, hogy a lapok felületén, levegővel érintkezve krétás, CaCCb-os védőrélcg keletkezett.

4. kép: Fehérítés Photo 4. Bleaching

Az így megtisztított, fehérített és konzervált térképen a kiegészítésekhez, facsiszola- tot nem tartalmazó, természetes cellulózból készült, gépi gyártású papírt kerestem, melyet zöld- tea oldatával gyengén előfestettem. (A ragasztók, vízben oldható metil-cellu- lóz és poli(vinil)-acetát vizes diszperzió.)

A kérdésre a választ, hogy a 15 db-ból álló térképet külön-külön, vagy egy darabban vigyem fel a vászonra, nehezítette a lapok szálirányainak különbözősége, az esetleges formaváltozás. Végül a két darabban történő felhelyezés mellett döntöttem. Először a kisebb lapokat illesztettem össze, hátoldalukat, ahol a felület igényelte, a korábbi hajtogatásoknál japánpapírral erősítettem meg. A kialakult két összefüggő térkép darabjaihoz egy 20 cm-rel nagyobb vászonhordozót szabtam, amit egy műanyag-borítású, nagy asztallapra ragasztottam és megszárítottam. A postatérkép első felének hátoldalát, keményítővel kentem be (eulánt adva hozzá) és hagytam átnedvesedni (nem nagyon). Erre celofánfóliát terítettem, majd óvatosan feltekertem a térképpel együtt. Egy vízszintes kezdővonalhoz (a vászon felső szélén) hozzáillesztettem a tekercs elejét, közben a térkép hátoldaláról a fóliát lassan előre húztam. Ezzel egyidőben az arcoldalt, fólián keresztül nyomóhengerrel simítottam. A térkép második részét is így helyeztem fel, bár a munka menete itt több időt igényelt, a pontos illesztések miatt. Semmit nem bízva a véletlenre a postatérképet fóliával takartam le, amire az egész felületet beborító lemezt

118