Műtárgyvédelem 20., 1991 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Janovich István: Szabadtéri múzeumi körülmények között elhelyezett fából készült tárgyak állagmegóvásának elméleti és gyakorlati kérdései
- Faanyagok hossztoldása, átlapolása, valamint rá- és belapolása alkalmával a népi gyakorlatban használt egyszerűbb megoldásokat kell előnyben részesíteni. Amennyiben statikailag indokolt más, a modern magasépítészeti gyakorlatban alkalmazott megoldás kivitelezése, úgy emellett szabad és kell dönteni. A toldott elemeket célszerű egymáshoz ragasztani (csak vízálló faipari ragasztó jöhet szóba) és fa csaplécekből vagy fémcsavarokból álló rögzítő segédszerkezetekkel külön is összeerősíteni. Az átkötő csavarokon kívül használatosak a betonba ágyazott lekötő csavarok, illetve lefogó-rögzítőpántok is. Előbbiek talpgerendák elmozdulás elleni védelmét, utóbbiak betonra állított oszlopvégek rögzítését oldják meg. a/2. A fizikai és kémiai védelem eszközei- Első és legfontosabb lépés a betonalapok és aljzatbetonok szigetelése. (Intézményünkben az a gyakorlat alakult ki, hogy az aljzatbeton-szigetelést egy további védőbeton réteggel fedjük le, vastagsága kb. 3-5 cm között mozog, s csak ezután dolgozzuk a felületre a döngölt agyagot, mely a helyiség végleges járófelülete lesz! Az aljzatbetonok alatt szükség szerint, de legalább 30 cm-es mélységig az úgynevezett nőtt talajt kiemelve kavics és homok ágy készül, majd erre dolgozzák rá a betont.) Ezt mindenütt végre kell hajtani, ahol a beton felületére faelemek illeszkednek, illetve ahol falazat kerül fel. A sáv- és aljzatbetonok közötti dilatációs hézagot kettejük szintjéig (melyet egyforma magasra alakítottak ki) ki kell önteni kátránnyal s ezután a sávalapot és az aljzat szigetelését egyszerre, a teljes felületen (három egymás feletti réteg) kell elvégezni.- Mind egyedi objektumokon keletkezett repedések, mind pedig nyílászárók és falazatok közötti hiányok kitöltésére alkalmasak a szilikon alapú tapaszok (pl. a magyar Sziloplasztok, vagy a belga „House” 315 ml-es kiszerelésű különféle használatra ajánlott sorozat). Szerepük a fizikai sérülés nyomán keletkezett fertőzési kapu kitöltése. (A tapaszok alatt ajánlatos a mélyebb hiányokat egészen a felszín közeiéig - attól kb. 1 cm-es távolságig - más konzerváló szereket tartalmazó, indifferens, olcsó anyaggal feltölteni, hogy a drága tapaszokat kímélhessük. Számtalan megoldás lehetséges. Pl. mosott, szitált és szárítószekrényben 250 °C-on öt órán át szárított homok, melyhez oltott meszet kevernek 50-50%-os arányban, vagy amelybe 15 súlyszázaléknyi bóraxot keverve azt annyira vizezik csak fel, hogy éppen kenhető legyen.) Figyelem! Olajos közegű kitöltő anyagok használatát kerülni kell mert ebben az esetben a rés falaihoz a lezáró szilikonos tapaszok nem kötnek! Ugyanakkor használatuk igen fontos, mert a levegőn történt bepolimerizálásukat követően a résfalak mozgásait (a faanyag dilatációja) rugalmasan követik, arról nem válnak le, hőtűrésük messze felülmúlja az egyéb anyagokéit (-60 °C-tól +250 °C-ig!) kémiai stabilitásuk igen nagy (a SzNM-ben 11 évvel ezelőtt felhasznált elemeken még nem öregedtek el e felületek!).- Földbe kerülő faelemeket úgynevezett lábazatszigeteléssel kell ellátni. Tekintettel arra, hogy itt is a szigetelőanyag, akárcsak az előbb leírtaknál kátrány (Magyarországon leginkább: Bonobit S, illetve Bonobit H) emiatt külön ki kell emelni, hogy minden elemet szigetelés előtt teljesen le kell konzerválni. Lábazatoknál ajánlatos a kőszénkátrány olajban (kreozot) oldott 5-8%-os béta-naftol, esetleg réz-naftenát (aceton, benzol, toluol, xilol vagy ásványolaj és előbbi oldószerekből képzett keverékben 10%-os oldatát elkészíteni) alkalmazásával lehet a leghatékonyabban védekezni.- Előbbi megoldás javasolható az ún. szakaszosan vízbe merülő szerkezetek konzerválásánál is, ám itt a réz-naftenát koncentrációt 15-18%-ra kell felvinni (pl. vízimalmok vízkerekei stb.).- Nagy jelentőségűek a fedélszékek csomópontjainál, vagy frissen feldolgozott faanyagok lábazati részén alkalmazható bandázsok is. Vizes rendszerekben oldódó, pasztaszerű készítményeket (lásd pl. a kitöltőanyagoknál is) jól záródó cellofán, polietilén stb. átkötéssel kell lefedni. (Lábazatoknál ezt még kátrány is lezárja.) A védőszer diffúziós úton lassan szivárog be a faanyagba. Kioldódás nincs, illetve a talajban hosszú idő múltán is minimális. 69
