Műtárgyvédelem 20., 1991 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Janovich István: Szabadtéri múzeumi körülmények között elhelyezett fából készült tárgyak állagmegóvásának elméleti és gyakorlati kérdései
SZABADTÉRI MÚZEUMI KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ELHELYEZETT FÁBÓL KÉSZÜLT TÁRGYAK ÁLLAGMEGÓVÁSÁNAK ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI KÉRDÉSEI Janovich István Összefoglalás: A szerző tanulmányában beszámol a szabadtérben elhelyezett faanyagok konzerválási munkájában szerzett sokéves tapasztalatairól. A problémák elméleti ismertetése után a gyakorlatban alkalmazható lehetőségeket írja le. A szakemberek a bevált módszerek közül kiválaszthatják a gyakorlati és anyagi szempontok szerinti legkedvezőbbeket. Mind a nemzetközi mind pedig a hazai műtárgyvédclmi gyakorlattól eltérő, különös, összetett munka az, amelyet a szabadtéri múzeumi tárgyak védelme igényel. Sajátos helyzete folytán még ma sem beszélhetünk arról, hogy járt ösvényeket taposva könnyedén oldjuk meg feladatainkat, rég bevált technológiákkal. Ennek okai a következők: a speciális muzeológiai-múzeumi elvárások teljesen eltérnek az iparban bevált és használt módszerektől és jórészt különböznek a mai, nemzetközi és hazai műemléki gyakorlattól is. Előbbiek miatt az egész problémakör elméleti megismerése és újrafeldolgozása után van csak lehetőségünk arra, hogy a gyakorlat számára is hasznosítható következtetéseket tehessünk, illetve a különféle próbák eredményei alapján a bevált megoldások közül mind a praktikusak, mind pedig a költségtényezők figyelembevételével a leghasznosabb alternatívákat ajánlhassuk a szakembereknek. írásomban, amely csak a szabadtérben elhelyezett fa műtárgyak kezelésével foglalkozik, az elméleti kérdések tárgyalása után a gyakorlati kivitelre utaló megoldásokra mutathatok csak rá, mivel a bizonyítóerejű laboratóriumi háttérvizsgálatoknak még csak a kezdetén tartunk, lékintettel arra, hogy már korábban is foglalkoztam e kérdéskörrel, felvetődhet a kérdés, hogy mi indokolja a téma újra feldolgozását. A gyakorlati munkából eredő problémák adják meg a választ, nevezetesen, a jól bevált szerves kezelőszerek egyike, a pentaklórfenol-nátrium, Magyarországon tilalmi listára került környezet- és egészségvédelmi okokból. Miután hazánkban a fenti anyagot nagyon elterjedten alkalmazták a restaurálásban-konzerválásban, indokoltnak tartom a szabadtéri faanyagvédelem konzerválóanyag palettájának újraértékelését. Természetesen az állagvédelem eszköztára nem csak a kémiai kezelőszerekre korlátozódik, mint ahogy az állagmegóvó munka maga is igen sokrétű. Általában - különösen kisebb, regionális múzeumokban - az a téves nézet alakult ki, hogy vegyi manipulációkkal, melyet a helyi, megyei múzeumi restaurátorok egyike kap feladatul; a kérdés már megoldott. Az ő munkájukhoz nyújtok segítséget tanulmányommal, hogy kritikus esetekben - és mindegyik, mindig az - a sikeres munkavégzés érdekében a megfelelő partnereket és kezelésmódokat kiválaszthassák. 1. Az állagvédelmi elmélet rövid vázlata Az állagmegóvás fogalma alatt a szabadtérben elhelyezett tárgy teljeskörű megóvását értjük. A rendkívül változatos, egyenként és egyszerre fellépő környezeti hatások két fő csoportban éspedig az úgynevezett: abiotikus (élettelen) és a biotikus (élőszervezetek) működésterületén jelentkeznek. Mai ismereteink szerint a teljeskörű megóvás lehetetlen az említett környezeti hatások miatt, de törekedni kell a lehető legtökéletesebb védelem biztosítására. 1. Az abiotikus tényezők négy főcsoportja a következők: a) fizikai (szélsőséges éghajlati és időjárási hatások, pl.: fagy, napsugárzás, szárazság, hő). b) talajbeli (összetétel, porozitás, talaj pH, szerves anyag stb.) c) talajfelszíni (a felületen kialakuló rendszerek) d) kémiai (füst, reaktív gázok, szennyvíz és növényvédő szerek). 63
