Műtárgyvédelem 20., 1991 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Forrai Kornélia: Vizsgálati módszerek ismertetése egy XIV. századi olasz táblakép restaurálása kapcsán
VIZSGÁLATI MÓDSZEREK ISMERTETÉSE EGY XIV. SZÁZADI OLASZ TÁBLAKÉP RESTAURÁLÁSA KAPCSÁN Forrai Kornélia Összefoglalás: Egy trecento olasz fatábla restaurálása közben felmerülő kérdéseket tárgyalja a cikk. Ismerteti a fizikai vizsgálatok eredményeit, melyek lépésről lépésre segítették a munka elvégzését. A különféle módszerek alkalmazása a problémák több oldalról történő megközelítését tette lehetővé. A fizikai vizsgálatok eredményeként derült ki a gyári készítésű, szögek és a mesterséges ultramarin alkalmazása a tábla keretrészén, amely fentiek alapján a XIX. században készülhetett. Az infravörös-kamera szintén érdekes részleteket tárt fel az átfestésekről. Az így összegyűjtött adatok segítséget nyújtanak a restaurátornak a legmegfelelőbb módszerek kiválasztásába, és a kép is így közelítheti meg legjobban eredeti állapotát. A műtárgyak vizsgálatakor, a tudomány objektív módszerei nemcsak érdekes ismeretekhez juttathatják a restaurátort, hanem olyan irányadó, eligazító információkat kaphat, melyek a munka sikere szempontjából döntő jelentőségűek lehetnek. 1989 novembere és 1990 júliusa között került sor a toszkán mester 1350 körül készült alkotásának tartott, Tfónoló Mária szentekkel és angyalokkal című kép restaurálására, melyet a Pannonhalmi Főapátság gyűjteményében őriznek. Az alábbiakban a munka közben felmerülő kétségeimet és a vizsgálatok segítségével talált megoldásokat szeretném ismertetni. A kép alapja nyárfából készült. A 3,2 x 526 x 1010 cm terjedelmű táblát két darabból ragasztották össze. A deszka kissé vetemedett, középen erősen szúrágott. Több helyen javított, pótolt. A kép alapozását a fára ragasztott vászonra hordták fel, ez azonban helyenként megrepedezett és a vászonnal együtt elvált a hordozótól. A kép hátterét laparannyal aranyozták, alá vörös bóluszt kentek. Az eredetileg temperával készült festményt egyik javítás alkalmával olajfestékkel szinte teljes egészében átfestették, az átfestést később javították. A korábbi „restaurátorok” a lakkréteget csak részben távolították el, a megmaradt szennyezett lakkfoltok besötétedtek, fátyolosodtak. A kép egybeépült egy faragott, aranyozott kerettel. A talapzatán AVE MARIA GRATIA PLENA felirat olvasható. Két oldalán csavart oszlopok tartják a tetején csúcsívben összefonódó akantuszleveleket. Az aranyozás az alapozással együtt repedezett, a faragott elemek illesztései meglazultak, néhol elváltak. Az akantuszlevelek fa alapja a szúrágásoktól megritkult. A faragvány néhol letöredezett, az aranyozás az alapozással együtt apró foltokban íepattogzott. Az egész képet fenyőfa védőrámával erősítették meg, melyet a kép hátoldalához csavaroztak. Már az első vizsgálódásnál feltűnt a két női szent feje mögött a kép síkjából kiemelkedő, szimmetrikusan elhelyezkedő két javítási folt, melyet újra aranyoztak. Felmerült a gyanúja annak, hogy a keret oszlopfőit áthelyezték, a keretet javították vagy teljesen felújították. A fatábla aljának romlásához képest, az egyébként sérülékenyebb keret viszonylagos jó állapota is megerősítette ezt a feltevést. A részletek tisztázása érdekében szükségessé vált néhány röntgenfelvétel készítése.1 Ezek magyarázatot adtak a két folttal kapcsolatos kétségeinkre, de ugyanakkor újabb kérdéseket vetettek fel. A felvételek pontosították a szabad szemmel is látható fa pótlások helyzetét. A szújáratok sűrűsödése miatt, a tábla középső részén, a fa belseje morzsalékonnyá vált, és többé nem töltötte be a tartó, hordozó szerepét. Ez tette indokolttá a csúcs- és a középrész anyagának új fával történő helyettesítését. Nem tudtam azonban magyarázatot találni a szújáratok elhelyezkedésére. A lárvák elsősorban a szíjácsot és a ragasztott részeket fúrják. A tábla közepén ragasztás nem volt, a szíjács pedig a rönk semmilyen szeletelésénél nem kerülhet középre. 1 A röntgenfelvételeket készítette és a röntgendiffrakciós vizsgálatokat végezte: Kriston László 29
