Műtárgyvédelem 20., 1991 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Hoós Mariann: Egy gótikus faszobor festékrétegeinek felépítése és vizsgálata
nck kétségkívül az Itáliából származó gyönyörű selyemszövetek és hímzések megjelenítésének vá gya volt a fő ösztönzője. E vágy igen kifinomult technikákat hívott életre a XV. században (6. kép) A színek Fehér: ólomfehér - 2 PbC03 ■ Pb(OH)2 1835-ig a leggyakoribb fehér festék az ólomfehér, amelyet már az ókor óta mesterségesen állí totlak elő. Egy művön belül előforduló mennyisége meghaladhatja az összes többi szín együttes mennyiségét. A normál ólomfehérben a semleges és bázi- kus alkotóelem aránya 2:1, amint az a képletből kitűnik. Táláltak azonban olyan ólomfehéret is műalkotásokban, melyben az arány a gyengébb fedőképességű semleges összetevő felé tolódik.4 így volt ez az általunk vizsgált szobor esetében is. Egyelőre nem ismeretes e rosszabb minőségű festékek használatának oka, lehet egyszerűen előállításbeli sajátság is. Kutatásától mégis azt várják, hogy esetleg adatokat szolgáltat egyes művészek alkotási szokásairól, beszerzési és tárolási körülményeiről. Inkarnat: (test- és arcszín) Szobrokon a test- és arcszín felépítése a gótikában legtöbbször kétrétegű: aláfestésként egy sötétebb rózsaszínt tettek fel, majd czl az átlátszóságig vékonyan áthúzták egy szinte fehér réteggel, mely porcclánosan fényes, áttetsző színt eredményezett. Szobrokon természetesen nem volt szükség a Cennini által leírt zöldföldes modelláló színre, a vcrdaccióra.5 Mivel a kötőanyagban gazdag felső, fehéres réteg könnyen lepattan az alsó sötétrózsaszínről, a gótikus szobrok egy részéről a felső réteg teljesen hiányzik. így a vizsgált szobor cinóbert és ólomfehéret tartalmazó sötétrózsaszínjén régen lehetett még egy réteg, amelynek azonban mára nyoma sem maradt (7. kép). Vörös: cinóber - HgS A középkorban legfontosabb vörös színezék a természetben is előforduló HgS, amelyet már igen korán mesterségesen is előállítottak. E szervetlen pigmentet gyakorta használták drapériák alapszínéül, majd a ráncokat mélytűzű szerves lazúrokkal erősítették meg. 7. kép A gyermek Jézus arca félbetisztítva: a szem fehérje is a sötét rózsaszínnel volt aláfestve, melyre világos, felső színt tettek. Jól látszik, hogy a megfestett szemgolyó erre a magasabb rétegre került, amely nem maradt meg máshol The child Jesus’s face half-cleaned: the white of the eye was underpainted with pink, on this they put light overpaint. It can be seen very well, that the painted eye-ball was placed on this higher layer and what hadn’t remained anywhere else 4 Kühn, Hermann: Untersuchungen zu den Pigmenten und malgründcn Rembrandts, durchgeführt an den Gemälden der Staatlichen Kunstsammlungen Kassel - Maltechnik - Restauro, 1976. 1. sz. 25-33. p., 1977. 4. sz. 223-233. p. 5 Cennini, Cennino: Thattato della pittura LXVII. fej. 25
