Műtárgyvédelem 20., 1991 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Mcquirkné Glattfelder Lucia: Vízzel telítődött fatárgyak konzerválása cukoroldattal : egy középkori kútban talált faanyag konzerválása
VÍZZEL TELÍTŐDÖTT FATÁRGYAK KONZERVÁLÁSA CUKOROLDATTAL Egy középkori kútban talált faanyag konzerválása McQuirkné Glattfelder Lucia Összefoglalás: A szerző beszámol egy középkori kútanyag vízzel telítődött faanyagának étkezési cukorral végzett konzerválásáról, a konzerválást megelőző kísérletek elvégzéséről és annak eredményeiről. Leírja a konzerválás menetét, technológiáját, a tárgyak restaurálását, kiegészítését, ragasztását. A cikk vízzel telítődött faanyagok cukoroldattal végzett első magyarországi konzerválásának magyar nyelvű publikációja. Az utóbbi időben egyre több vízzel telítődött faanyag kerül elő Magyarországon. Ezért vált szükségessé, hogy komolyabban foglalkozzunk olyan módszerrel, amely alkalmas lehet nagy tömegű, nagy nedvességtartalmú faanyag, olcsó, különösebb berendezést nem igénylő, viszonylag rövid időtartamú konzerválására. A munka időszerűségét a Márianosztra-Tbronyalja lelőhelyen előkerült kútanyag tette indokolttá. A konzerválás előtti kísérleteket és a konzerválás elméleti irányítását Morgós András kollegám végezte. 1985 szeptemberében Dr. Miklós Zsuzsa, az MTA Régészeti Intézetének régésze, a Márianosztra-Tbronyalja lelőhelyen, a volt Pálos kolostort tárta fel. Ekkor került elő a XV. század második felére - a XVI. század első felére datálható kút. A régész a kútban megtalálta a kőkáva bezuhant darabjait, a kút faszerkezetének elemeit és számos, fából készült használati tárgy vízzel telítődött darabjait, vödröket, sámfákat, kéregedény töredékeket, esztergált kisedényeket, és egyéb fatárgy töredéket. Az én feladatom volt ezeknek a fatárgyaknak a konzerválása. A szakirodalomban találtunk jelzéseket egy olyan módszerre, amely megfelelt a mi igényünknek; hogy gyors, olcsó, különösebb berendezést nem igénylő, bárhol elvégezhető legyen. Ez a módszer a cukoroldattal történő konzerválás. Miután e témáról konkrét eredményt nem találtunk, ezért kísérleteket kellett végeznünk a módszer alkalmazhatóságára és annak eldöntésére, hogy a mi esetünkben megfelelő-e ez az eljárás. A kísérleteket egy, a fent említett kútban talált faág darabjain végeztük. Az eredményeket tartalmazó cikket a 8. ICOM konferenciára juttattuk el,2 amelyet 1987-ben, Sydney-ben rendeztek meg. Ebben a cikkben foglalkoztunk a cukoroldatos konzerválás eredményeivel, a kísérlet pontos leírásával, pásztázó elektronmikroszkópos ellenőrzésével. Miután az eredmények kielégítőek voltak, elkezdtük a kútban talált kisebb fatárgyak, vödrök, kéregedények, kaptafák konzerválását. A tárgyak az ásatáson történt kiemelés után folyamatosan víz alatt voltak, így további repedés, sérülés nem érte azokat. A darabok rajzolása, fotózása, egyes darabok faanyagvizsgálata is a konzerválás előtt megtörtént. Az egyes darabokat jelzésekkel láttuk el, hogy megfigyelhető legyen a konzerválási folyamat, és a fizikai változások. Fontos volt a cukoroldat folyamatos mikrobiológiai ellenőrzése is, ezt az OKI laboratóriumaiban végeztük, dr. Novák Ervin, Horváth Zsuzsa és Szol- nokiné Csák Katalin segítségével. A tárgyak konzerválása 1986. október 21-én kezdődött el. Számot kapott a fenyővödör egyik dongája (1.), egy másik fenyővödör vaspatkóval erősített füldongája (2.), a kútkerék (3.), egy tölgyvödör dongája (4.), egy fadugó (5.), egy másik fadugó (6.), a fenyővödör fenékdeszkájának két darabja (7. és 8.). Ezeken a darabokon figyeltük meg a cukor beépülését a fába, majd a száradás folyamán a vízvesztést, a rajzok alapján pedig a méretbeli változásokat vagy állandóságot. A pontos dokumentálás után a faanyagot két részben, két kád vízbe helyeztük. Az egyik kádba 20 1, a másik kádba 30 1 víz fért a faanyagon kívül. Az oldat töménysége kezdetben 50 g cukor/1 víz volt, majd a koncentrációt átlagosan 5 naponként 50 g/l-rel emeltük. Azért, hogy a cukoroldatban 15
