Múzeumi műtárgyvédelem 19., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Bőrrestaurálás - Konzerválás - Beöthyné Kozocsa Ildikó: A középkori kódexek restaurálásának néhány problémája és eredményei az Országos Széchényi Könyvtárban
terveknél elére kell sorolnunk. Laboratóriumunk 15 éve foglalkozik az egyházi gyűjtemények tudomány-történeti szempontból igen értékes dokumentumainak védelmével és restaurálásával is. Ezt a munkát a kulturális tárca anyagi támogatásával, téritésmentesen végezzük; Kezdetben a legértékesebb dokumentumokkal, a kódexekkel és más unikumokkal kezdtünk foglalkozni és - bár szakembereink közül csak két főt tudtunk erre a munkára állitani - 15 év alatt csaknem a végére értünk a restaurálásra feltétlenül rászoruló kódexeknek. Szeretnék néhány lényeges elvet megemliteni, amelyeket a kódexek restaurálásánál mindig igyekszünk betartani. Legfőbb törekvésünk a kódexek károsodási tényezőinek megszüntetése és konzerválása. Gyakran járul még ehhez az az igény, hogy a köteteket kutatási célokra, illetve kiállításokra is alkalmassá kell tenni. Különösen az utóbbi esetben - de nem kizárólagosan - szükségessé válhat a kódexek bizonyos mértékű rekonstrukciója. E kifejezésen a hiányzó szerkezeti elemek kiegészítését, illetve a meglévők fizikai megerősítését értem. Mindig - de elsősorban ilyen esetekben - arra törekszünk, hogy a lehető legkevesebbet,változtassunk a kódexek eredeti, restaurálás előtti jellegén, megjelenésén, a legszükségesebb mértékre korlátozzuk az uj anyagok beépítését, a szerkezeti felépítésben követjük a korabeli technológiát, és e téren csak ott és akkor változtatunk, ahol és amikor az a tökéletesebb konzerválás elérése érdekében elkerülhetetlen. A kiegészítő és egyéb anyagokat úgy választjuk meg, hogy azok minőség, öregedésállóság, reverzibilitás tekintetében az adott esetben a lehető legmegfelelőbbek legyenek. A kiegészítő anyagokat úgy alkalmazzuk, hogy azok harmónikusan illeszkedjenek az eredetihez, de - bár nem feltűnő és zavaró módon - különbözzenek valamiképpen, pl. a szin tónusában. A restaurálás folyamatáról részletes dokumentáció készül, fényképfelvételekkel illetve diaképekkel. A hazai kódexek egy csoportja, rendkivül veszélyeztetett állapota miatt különösen bonyolult problémát jelent számunkra. 1983-ban könyvtárunk Restauráló Laboratóriuma azt a feladatot kapta, hogy restaurálja a budapesti Egyetemi Könyvtár 32 papir és pergamen kódexét, közöttük 12 Korvinát. E kéziratok a török hódoltság idején Törökországba kerültek és 35o évvel később 1877-ben a török szultán visszaadta hazánknak. A kötetek igen rossz állapotban vannak, hiszen sérüléseik nem ujkeletüek, hanem hosszú folyamat eredményei. A legelső károsodásokat valószinüleg 84
