Múzeumi műtárgyvédelem 19., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Bőrrestaurálás - Konzerválás - Schmitzer, Werner: Ásatási leletek és restaurálási nehézségeik

mégis kiállítjuk őket, úgy a legjobban egy levehető üveglapos dobozban lehet őket tárolni. Időnként tanácsos ezeket a darabokat savmentes vazelinnel bedörzsölni, hogy a kiszáradást megakadályozzuk. így az ásatási leletek olyan állapotban tarthatók, amelyben fenn tudnak maradni az utókor számára.

Nedves leleteknél gyakran előfordul, hogy a bőr kettéhasad. Szaknyelven lazabarkaságról beszélünk, vagyis arról, hogy a papilláris réteg leválik a retikuláris rétegről. Ez mindig a nem megfelelően ellenőrzött cserzés eredménye. A cserzés csávás gödörben gyakran három évig is eltartott. így természetes, hogy a bőr halálos adag cserzést is kaphatott. Ezeket a károkat az egyes rétegek összeragasztásával lehet kijavítani. Erre a célra a diszperziós mügyantaragasztó, a "Planatol BB superior" vagy egy cián- akrilát pillanatragasztó használatos. A pillanatragasztónak az a hátránya, hogy a ragasztott helyek megkeményednek. Nagyon fontos tehát mérlegelni, hogy az adott ragasztóanyag milyen helyeken használható a legjobban.

Ha a leletek restaurálásra érdemesnek tűnnek is, gyakran hiányzik a talp, a keret vagy a felsőrész egyes darabjai. Ezért van a rekonstrukciónak nagy jelentősége.

Mi nem vagyunk cipészmesterek és a technikákban sem vagyunk kellőképpen jártasak, néhány dolgot azonban meg tudunk tanulni.

Ez az a pont, ahol nagyon fontos az együttműködés a cipésszel. Tapasztalataim szerint ez a cipészeknek is élvezetes munka, ha sikerül kellőképpen felkeltenünk iránta érdeklődésüket.

Némely ásatási beszámolóban vagy jelentésben egyes leletekről szabásminta rajzokat is találhatunk. Ha valakinek az az ötlete támadna, hogy ennek alapján rekonstruáljon egy cipőt, abban a meglepetésben lesz része, hogy egy teljesen más cipőt fog kapni, amely semmiképpen sem felel meg a szabásminta szerintinek. Miért? Képzeljünk el egy cipőt. Az egyes szabásminta rajzokban a megformálás nincs megrajzolva. Azok sima darabok. A bőrt nyomkodással és a kaptafára való húzással alakítják lábformájura, igy nyer háromdimenziós formát, tehát testet és teret. Ha az eredetihez hü cipőt akarunk elkészíteni, először arra a kaptafára van szükség, amelyen a bőrt nyújtották és formázták. Ngyon fontos a varrás- technika is. A legtöbb lábbelit, amellyel foglalkozunk, kifordítva varrták, tehát a jobb cipő szárát belsejével kifele a bal cipő kaptafájára húzták rá. A talpat is a belső oldalával kifelé tűzték fel a kaptafára. A két részt összevarrták, aztán a cipőt levették

64