Múzeumi műtárgyvédelem 19., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Szocialista országok történelmi, kulturális és muzeális műemlékeinek restaurálására alakult munkacsoport előadásai - Surgin, I. N.: A népi építészeti emlékek megóvásának alapvető építészeti elvei szabadtéri múzeumok szervezésénél

nyos külsőjének megőrzése/ egészen a komplexig /a védendő objektumok belső berendezésükkel és természeti környezetükkel együtt kerülnek múzeumi védelem alá/.

A nemzeti parkokat az értékes természeti tájjal kölcsönhatásban levő lakott településekkel és önálló múzeumokkal egységes rendszernek tekintik.

c/

Legnagyobb változatosságot a múzeumok a bemutatandó tárgyak kiválogatási és bemutatási elveiben mutatnak. Vannak történelmi- épitészeti, épitészeti-müvészeti, történelmi-szociológiai, épi- tészeti-etnográfiái, mesterségtörténeti, népi technikai, ágazati /halászati, méhészeti, szőlőtermesztési stb./ emlék- és egyéb múzeumok.

d/

A kiállitás által bemutatott terület méretének megfelelően megkülönböztetjük a nemzeti, a zónális, a regionális és lokális múzeumokat.

A műemlékvédelmi módszerek megalapozása

2.1. A népi épitészeti műemlékek védelmének fokozatai

A népi épitészeti és városépitészeti műemlékek védelmi fokának meghatározása, a jelenlegi igénybevétel értékelése, valamint felhasználásuk és a védekezési eljárás kiválasztása - jövőbeni komplex vizsgálatok - eredményein kell, hogy alapuljon.

A műemlékek épségét célszerű több fokozatra - az állapotukban megmutatkozó különbségektől függően - felosztani. A fölösleges szétforgácsolás elkerülése érdekében az épség három fokozatával célszerű megelégedni, mégpedig: normális, helyreállítható, helyreállithatatlan.

A műemlékek komplex vizsgálatának eredményei alapján épségüket az alábbiak szerint határozzák meg:- épitészeti aspektusban;- a műemlékek külső környezettel és belső berendezésekkel való kölcsönhatásainak aspektusában;- műszaki aspektusban.

268