Múzeumi műtárgyvédelem 19., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Vegyes Restaurálási Témák - Arteni, Stefan: A kortárs művészet lényegi dilemmája

eltakarod az előkészületeket, ha megszárad az árnyék, aztán tedd plasztikussá a formákat fehérrel vagy egy másik árnyalattal..."

A később alkalmazott gyakorlatról, melynél közvetlenül az ala- pozószinre rajzoltak, Van Mander igy ir: "Vagy az alapozó- szinre vázolják fel vékonyan a körvonalakat fehér szinnel, mely később elmosódik, vagy pedig szárazon, tollal, ami később is kivehető."

Az első rendszer esetében a szineket vékonyan és egyszerre viszik föl. A Decamps által Rubensnek tulajdonított irányelveknek megfelelően: "... Először vékonyan fesd meg az árnyékokat... a fényekkel más a helyzet; ott a szineket olyan vastagon viszed föl, ahogy a kép megkívánja... minden árnyalat kerüljön a helyére, a különbözőek egymás mellé... Később visszatérhetsz ehhez a vázlathoz, s elláthatod azokkal a határozott ecsetvonásokkal, melyek a nagy művészek sajátjai... Rubens nyilvánvalóan átvette az olaszok gyakorlatából azokat az elemeket, melyeket saját technikájával összeegyeztethetö- nek tartott. Természetesen a nedves alapra festett képekről van itt szó, melyekre száradás után már csak a helyi átlátszó "velature" /máz/ került, melyet bizonyos festékfajták - a réz- rozsda, az auripigment, a lakk és az ultramarin - megkivántak. Ebben az értelemben mondja Van Dyck: "Álla prima" fejezd be képed /azaz az első alapozószineknél/, akad majd elég tennivalód később is /árnyalás, mázazás, retusálás/."

A "pentimenti" a szilárd alapozószineknek köszönhető, melyeket az utólagos megfontolás módosított. A szilárd festés szines alapra is történhet.

Ha szinnel vagy krétával felvázoltuk az alapozószinre a kompozíciót, Pacheco szerint érdemes a festést a fehér és fekete színekkel kezdeni, vagy a fehérrel, a»kárminvörössel és az umberrel. Igaz, hogy azt állitja, jobb a helyi színekkel kezdeni, s amennyire lehet, "alia prima" befejezni a képet.

Azt is javasolja, hogy a szineket több rétegben vigyük föl, a mázat ugyancsak, ez ugyanis megóvja a müvet az idő pusztításától .

A művész manapság ki van szolgáltatva a kereskedő vagy a galéria kényének-kedvének, ha azt akarja, hogy képei ismertek és kelendőek legyenek. Az ember ritkán képes különbséget tenni