Múzeumi műtárgyvédelem 19., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Vegyes Restaurálási Témák - Konopka, Marek: Védett régészeti kultúrkörzetek : elmélet és gyakorlat
A földszin feletti tárgyakat, romokat vagy akár régészeti lelőhelyeket azonban tájékoztató táblákkal is ellátják, amelyek gyakran csak azt állapitják meg, hogy valamely kulturemlék védelem alatt áll. Ha tehát a "védett körzet" fogalmát definiálni akarjuk, akkor kénytelenek vagyunk ennek értelmezési körét tovább szükiteni, hogy az ilyen példákat kizárjuk. Prof. K. Piwocki a kiváló lengyel műtörténész, etnográfus és muzeológus 1961-ben a következőképpen definiálta a védett körzet fogalmát: "műemlék, amely nem folytat állandó haszontevékenységet és technikailag /pl. közlekedési berendezések/, valamint szervezetileg /felvigyázás, vezetés/ elő van készitve arra, hogy a látogatókat megfelelően ki tudja szolgálni".. Egyértelműen megállapítható "védett körzet" fogalmához hozzárendeli ni azt a szándékot, hogy a szabadban lévő műemléknek egy különleges rangot biztosítson. Ez úgy érhető el, ha létrehozzuk azokat a különleges létesítményeket, amelyek biztosítják a látogatást, valamint garantálják a megfelelő, általánosságban hozzáférhető információk szolgáltatását. Vajon lehetséges-e ezeket a létesítményeket pontosan meghatározni? Elegendő-e egy tájékoztató táblát elhelyezni vagy egy kiállítási csarnokot berendezni? A probléma nem azon alapul, hogy meghatározzuk az előbb említett elemek kvantitatív /sőt kvalitatív/ határait, amelyek kiegészíthetik az autentikus és konzervált tárgyakat. Ennek a kritériumnak "dialektikus" jelleget kell adni. Egy kulturemlék akkor válik védett körzetté, ha létesítményi formája a látogató részére teljeskörü információt nyújt, huzamos tartózkodást - az erre a célra kijelölt időkben - biztosit. Ilyen információs rendszer akkor érhető el, ha a vezető, erre a célra szolgáló szakszemélyzet, vagy magnetofon felvétel állandó jelleggel rendelkezésre áll. A magam részéről K. Piwocki definicióját valamelyest módosítanám és a következőképpen fejezném ki: "védett kulturkörzet magában foglalja az in situ bemutatott történeti tárgyakat, amelyek megtekinthetők /nem beszélve az eszközökről és módszerekről, amelyekkel a látogatónak teljeskörü információt kell nyújtania/, általánosságban hozzáférhetők, és egy arra hivatott intézmény vagy szakszemélyzet által állandó felügyelet alatt áll". Az éppen említett definíció és a múzeumok definíciója között fennálló rokonértelmezés miatt megkülönböztetést kellene bevezetni egy "védett körzet" tágabb értelemben és "védett körzeti múzeum" között, ami a fentebb körvonalazott definíciónak teljes egészében megfelelhetne. Egy védett körzet a sző tágabb értelmében legyen 223
