Múzeumi műtárgyvédelem 18., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Farestaurálás - Konzerválás - Bauer, Wilhelm P. - Zobl, Roswitha: Kéregháncsszövetek a bécsi Cook-gyűjteményből : technológia, konzerválás, restaurálás

Háncsszövet előállítása /technológia/: /2/

A lehántott, kéreg-és gesztrészektől megtisztított háncsréteget a kiverés /klopfolás/ előtt benedvesitik, vagy vizben áztatják. S háncs kiverése kemény aljzaton /sima kövön, lehántott kérgü, négyélü fatuskón/ történik. A kiverési folyamat révén a csikók kiszélesednek. Miközben anyagdarabocskákat fektetnek és veregetnek egymás fölé, nemezelődéssel többrétegű és vastagabb szöveteket kapnak. Az átfedéses egymáshoz füződés a szövetdarabok tetszés szerinti megnagyobbitását teszi lehetővé. Polinézia egyes területein, pl. Hawain, a szövetrészeket össze is varrják. A háncsszöveteket Polinéziában, a hazai elnevezést követve, "Tapa"-ként is jelölik. A kiverési folyamat során gyakran keletkeznek lyukak a háncsszövetben; ha ezeket már eredetileg sem zárták be rávert foltozásokkal, a restaurálásnál, mint "eredetieket" nyitva kell hagyni.

A verősulykok Óceániában gyakran kemény fából készülnek, az ütőrész többnyire kerek vagy négyélü. Az ütőfelületeket a legkülönfélébb felületi mintákkal látják el /2. ábra/. Ezek megköny- nyitik a nedvdus háncsoknál a folyadék lefolyását. Mindenekelőtt azonban ezzel egyidejűleg a szövet mintázattal való diszitését is el kell érni. A nagyon vékonyra kivert szöveteknél a minta hatása olyan, mint a vízjeleké a papiron /3. ábra/.

56

%

1. ábra KÉREG

A háncsréteg Háncs /Phloem/

elhelyezkedése

Kambium = osztódószövet= Fa /Xylem/