Múzeumi műtárgyvédelem 18., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Restaurátorképzés - Semetchkina, Helena V.: A múzeumi textilrestaurátor-képzés tapasztalatairól

SEMETCHKINA, Helena V. A MÚZEUMI TEXTILRESTAURÁTOR-KÉPZÉS TAPASZTALATAIRÚL Összefoglalás A Grabar Restaurátorközpont hazánk legrégibb restaurálással foglalkozó intézménye, mely olaj- és temperafestmények, fa- és kőszobrok, grafikák és iparművészeti alkotások helyreállitására szakosodott szakembereket képez, de a restaurálás gyakorlati kér­dései mellett fontos kutatói feladatokat is ellát, igy uj módsze­reket dolgoz ki, tudományosan elemzi a műalkotásokat és megoldja a múzeumok felügyeletét. Próbaidős alkalmazásban és konzultációkon mintegy 140 jelölttel foglalkoznak a központban a Szovjetunió egész területéről, megszervezik szakmai továbbképzésüket a hely­beli műhelyekben és laboratóriumokban, valamint biztositják a további szakmai irányitást a végzettek munkahelyén. Az iparművészeti restaurátorokat képző tanszék évente 20 hallgatót vesz föl textilszakra. Attól függően, milyen előkép­zettséggel rendelkeznek, mi a foglalkozásuk, és mennyi ideje állnak múzeumi alkalmazásban, csoportos vagy egyéni próbaidőt szabnak ki számukra a megáilapitott négyéves terminuson belül /évi 30 nap/. A képzés összetettségét fokozza, hogy hazánkban sehol nincs olyan speciális kurzus, ahol régi korokból származó textiliákra szakosod hatnának, ezért a gyakorlati képzést megelőző­en a hallgatók egy előadássorozaton vesznek részt, ahol elsajá­títhatják a jövendő munkájukhoz szükséges elméleti ismereteket. A TANTERV Az elméleti kurzust egy restaurátor-természettudományos szak­ember vezeti. A képzés 60 órás és a következő témákkal foglalkozó előadásokból áll: A természetes eredetű szálasanyagok kémiai összetétele és szerkezete; a szövés alapjai - hogy megértsék, mi okozza a textiliák állagának romlását, és ki tudják választani a megfelelő tisztítási módszereket. 283

Next

/
Oldalképek
Tartalom