Múzeumi műtárgyvédelem 18., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Restaurátorképzés - Yakhont, Oleg: A restaurátorképzés legfontosabb feladatai
séges. Manapság azoknak, akik leszerződnek egy restaurálási intézményhez, általában középfokú szakképesitése vagy esetleg felsőfokú végzettsége van, ami közvetlenül, vagy közvetve kapcsolatban áll a múzeumi munkával. Gyakran találunk közöttük mükriti- kusokat, művészeket, restaurátorokat. Olyanok is jönnek, akiknek valamilyen speciális technikai szaktudása van /vegyész, fizikus, stb./ és érdeklődnek amüvészetek iránt, esetleg megelőzőleg tanulmányokat folytattak stúdiókban vagy alkalmas iskolákban, most pedig ismerkednek a restaurátor szakmával kihasználva művészeti adottságaikat és szerzett műszaki tudásukat. Szokás, hogy minden fiatal szakember az első évek során egy gyakorlott mester felügyelete alatt dolgozik. Minden bizonnyal azok a szakemberek, akik elvégezték a restaurátor iskolát, kezdetben előnyben vannak másokkal szemben, miután már rendelkeznek bizonyos megszerzett tudással a szakmában. Oe két vagy három év után ez az előny már kevésbé látható és öt vagy nyolc év után azok a restaurátorok kerülnek előtérbe, akiknek valamilyen művészeti vagy műszaki képzettsége van, és keresik a problémák korszerű tudományos megoldását. Lelkesednek a tudományos kutatásért, érdeklődnek a műtárgyak szakvéleményezése vagy rendeltetése iránt, stb., stb. Azok a szakemberek, kiknek kizárólag restaurátori képzése van, lehatárolódnak a tisztán technikai megoldásoknál; keresik a megoldást hiányok pótlására, a festések kiegészítésére, újrafestésre; érdeklődnek az utánzatok iránt. Ily módon a restaurátor szerepét helytelenül értelmezzük, ami részben saját hibáinkból ered a szakemberek képzése során, másrészt a nagyközönség és néha még a mesterek bátorítása révén is az utánzatok irányában. Tehát a fiatal restaurátorok képzésében a fő feladat elsősorban a korszerű restaurálás és konzerválás tudományos céljainak megértése /nemcsak elméletileg, hanem a gyakorlatban is/, oly módon, ahogyan az a Velencei Cartában le van fektetve. Röviden, ez a kérdés nemcsak a fiatal szakemberek részére bir aktualitással, hanem mindazoknak, akik a múzeumokban a restaurálás - konzerválás területén dolgoznak. Sok, különféle szakember lép napjainkban erre a területre, egyesek csak közelitő- en, vagy tévesen értik meg a restaurálás fő feladatait. A tapasztalat igazolja, hegy eredményesebben oldják meg a restaurálási problémákat, ha azt először egyszerűnek, majd utána komplexnek tekintik, amikor már az elmélet és a gyakorlat kombinálódik. Ez érvényes mind a vizsgálatokat folytató intézményekre, mind a restauráló műhelyekre egyaránt. Napjainkban borzasztóan hiányzik 281
