Múzeumi műtárgyvédelem 18., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Restaurátorképzés - Yakhont, Oleg: A restaurátorképzés legfontosabb feladatai
csak alárendelt szerepe van az együttműködésben és az akár egy makett vagy egy másolat is lehet /amit azonban nem szabad takargatni/. A munkálatok egymásutánja: konzerválás, restaurálás, helyre- állitás mindezideig meghatározta - és ez már hagyományos - a kivitelező összetettségének színvonalát és felelősségét. Mindenkinek a leghatározottabb meggyőződése, hogy a konzerválás munkálatai a szobrászatban nem erőltetett /erőszakos/ jellegűek, mig a rekonstrukció munkái veszélyesek. Éppen ezért a konzerválási munkákat a szobrászatban a múzeumok kevésbé érdekes, nem kápráztató és kizárólag technikai munkának tekintik. A munkákat ennek következtében nem fémjelzett szakemberekre bizzák, olyanokra, akiknek semmilyen bizonyitványa sincs /vegyész, vagy technikusi/ és az említett munkákat jóformán nem is ellenőrzik. Ezzel szemben a restaurálást és a rekonstrukciót gondosan ellenőrzik /még a kis részleteket is/ olyan szakemberek, akiknek ismeretei átfedik a restaurálás és muzeológia minden területét. Számos konzerválási és restaurálási munkából kiindulva fel kell ismerni, hogy minden munka egyformán fontos. Nem akarunk vitatkozni ennek vagy annak a műnek művészi megjelenésében bekövetkezhető változásról egy önkényes rekonstrukció során; a restaurációk története számos példával szolgálhat. De napjainkban is veszélyes alábecsülni egy tévelyedett konzerválás hatásait. Az utóbbi évtizedben a konzerválási-restaurálási tevékenység intenzivebbé vált. Az ökológiai környezet uralkodik és ebből ered egyes konzerválási munkák kvalitativ változása, melynek eredményei napjainkban ugyancsak nem mondhatók enyhe hatásúnak. Például egy olyan egyszerű folyamat, mint a szobrok felületének lemosása abból a célból, hogy megszabadítsuk a különféle szennyeződésektől. Ebből a célból, a hagyományos módszer szerint /0. Penderleith mintegy negyven éves ajánlása/ elegendő gyermek mosdató szappanhabot alkalmazni vagy bármely más enyhe hatású felületaktiv anyagot. Ugyanakkor napjainkban ajánlják és néha alkalmaznak is különféle, agresszív alkotókat tartalmazó összetételeket, amelyek veszélyesek a kő-anyagra. Hányszor mondták már, hogy a fluor-tartalmu ammóniák káros és irreverzibilis hatást fejt ki a márvány vagy alabástrom mosásánál, mint anhidrid /feltételezhetően valamilyen savanhidridről van szó, ami viszont a szövegben nincs meghatározva, hogy milyen. - ford, megj./ alkalmazása, ami égeti a szobor felületét. Sajnos egyes restaurátorok mégis alkalmazzák, sőt még trylon ía /nátrium-etilén-diamin-tetraacetát - ford. 277
