Múzeumi műtárgyvédelem 18., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Restaurátorképzés - Oddy, Andrew - Lane, Hannah: Restaurátorok munka közbeni képzése a British Múzeumban : tíz év tapasztalatai
mények nappali tagozatán végeztek. Az 197o-es évekre a restaurátori állások megszaporodtak a British Múzeumban, de még mindig szakemberhiánnyal küszködtek, úgyhogy mikor 1975-ben létrehozták a Restaurátor Osztályt, a tanulmányi szabadnapos rendszerrel sem sikerült javitani a helyzeten. További nehézségeket okozott, hogy az eddig többféle anyaggal /k6, fa, fém, bőr, textil, kerámia, üveg, stb./ foglalkozó munkaerőt ezentúl nem kultúrák szerint, hanem a kezelendő anyagok szerint csoportosították, s a dolgozóknak választaniuk kellett az öt szakterület közül. Egyedül a papir restaurátorkat nem érintette a változás. Restaurátorképzés 1975 és 1984 között E válsághelyzetnek egy megoldása lehetett: megszüntetni a tanulmányi szabadnapos, intézményes keretek között folyó képzést, s megteremteni a múzeumon belüli továbbképzés lehetőségeit, amely lyel a Múzeumi Szövetség restaurátori képesítését lehet megszerezni. /8/ Rendszeres előadásokat tartottak a mindenkit érintő tantárgyakból, pl. a dokumentációról, a régiségek tudományos vizsgálati módszereiről és elemzéséről, a munkavédelmi előírásokról, stb., és minden hallgatónak biztosítottak heti egy szabadnapot, amikor megírhatta a beadandó dolgozatokat, megtervezhette egy műtárgy helyreállításának menetét, dokumentálhatta a tárgyon /vagy tárgyakon/ elvégzett munkát, vagy értekezhetett egy-egy speciális kérdésről. Munkájukat múzeumi tanárok irányították, akiket a tapasztaltabb kollégák közül választottak' ki, a Múzeumi Szövetség pedig minden év januárjában lebonyolította a vizsgákat. Az osztály idősebb dolgozóinak minden erőfeszítése és a képzésre szánt idő ellenére sem hozta meg ez a forma a kivánt eredményt. A huszonkilenc képzésre jelentkezett dolgozóból mindössze nyolcán szereztek képesítést a megállapított négyéves tanulóidő során, s csak további hét tette le a vizsgákat egy vagy több év késéssel. Sajnálatos módon tizennégyen képtelenek voltak elvégezni a tanfolyamot, akár magánéleti problémáik miatt, akár azért, mert nem tudtak elég időt fordítani a felkészülésre, vagy mert állást változtattak. A másik probléma, hogy a képzés helyi oktatókra épült, akik pedagógiai képességük tekintetében igen különbözőek voltak, következésképpen tanítványaik nem kaptak azonos mértékű támogatást tőlük a különböző szakterületeken. Ezen az sem segitett, hogy a 232
