Múzeumi műtárgyvédelem 18., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Restaurátorképzés - ZELINGER, JIŘI: A műemlék-konzerválás területén dolgozó vegyészek képzése a prágai Kémia-Technológiai Főiskolán

ZELINGER, 3 if i:

A MÜEMLÉKKÜNZERVÁLÁS TERÜLETÉN OOLGOZÚ VEGYÉSZEK KÉPZÉSE A PRÁGAI KÉMIA-TECHNOLÓGIAI FŐISKOLÁN

Összefoglalás

Az előadás hangsúlyozza a vegyész-technológusok a műemlék- konzerválás és restaurálás szakterületén való képzésének szükségességét, és tárgyalja ennek a képzésnek a prágai Kémia-Technológiai Főiskolán kialakult szervezetét is. Tájékoztatást ad a végzett hallgatóknak a konzerválási gyakorlatban eddig kifejtett tevékenységéről, valamint a tanfolyam tervezett továbbfejlesztéséről.

A kulturális emlékeknek, a galériák gyűjteményeinek, valamint a múzeumok kulturális és technikai emlékeinek gondozása egyre bonyolultabbá és nehezebbé válik. Bármilyen műemlékről is legyen szó, ennek egyre rohamosabb és egyre mélyebbre ható károsodása mindenekelőtt környezeti körülményeink romlására /kigőzölgésekre, talajban oldható sókra, az utcai közlekedésből származó rázkódásokra stb./ vezethető vissza. Ehhez járul még a történelmi anyag természetes öregedése is /pl. a barokk szobrok és építészeti elemek homokköveinél/, amely - a nem kielégítő karbantartáshoz társulva - a szükséges javitási és restaurálási beavatkozások ciklusát sokszor megrövidíti.

Ennek következtében a pénzügyi, anyagi és bérköltségek növekednek. Ezért kívánatos, hogy a szükséges konzerválási és restaurálási beavatkozásokat a lehető legmagasabb fokú művészi, valamint technológiai minőségben hajtsák végre.

Ez okból a konzerválási és restaurálási munka megközelitése az utóbbi évtizedekben változóban van. Korábban ezt a munkát elsősorban esztétikai műveletnek tekintették és főbb vonásaiban történész és restaurátor együttműködését jelentette; most azonban egyre inkább az a törekvés, amely a konzervált történelmi tárgy vagy művészeti alkotás anyagát mélyebben megismerjék. Elengedhetetlennek mutatkozott az ismeretek elmélyítése nemcsak a műemlékek anyagának viselkedéséről, hanem bizonyos körülmények között az uj, többnyire polimer anyagok viselkedéséről is, amelyeknek a konzerválási gyakorlatban egyre nagyobb szerepük van. Az uj és megalapozott technológiák kifejlesztése természettudományi bázist igényel, amely az nlkalmazott módszereket objektiven érté221