Múzeumi műtárgyvédelem 18., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Restaurátorképzés - ŚLESIŃSKI, WŁADYSŁAW: A technológia és technika a restaurátorképzésben

A megfontolások alapja természetesen az a tény, mennyi időt vesz igénybe, vagy hány százalékot jelent a technológia és technika egy restaurátor képzési folyamatában. 195o-55-ben ezek a szakok heti 8-lo, 1967/68-ban 19, a 8o-as években már 41 órával vettek részt a képzésben, amiből egy négyéves tanulmányi időszakra átszámítva 16 százalékos hányad adódik.

Az ismertetett szakok oktatási programja állandóan bővült. Ahhoz, hogy a technológia és technikai program fejlődéséről legalább vázlatos képet kapjunk, vissza kell mennünk az 1946/47 tanév oktatási programjáig, amely a következő előadásokat és gyakorlatokat irányozta elő:

1/ A festéstechnikák történelmi fejlődése

2/ Megismerkedés a festészeti kötőanyagokkal és ezeknek a fal-, festőállvány- és miniaturatechnikákban alkalmazott részarányával

3/ Néhány szerves kötőanyag és festményalapozás gyakorlatban való megismerése

4/ A temperatechnika megismerése néhány aranyozási, zománc-és lazurfesték-technikára való tekintettel 5/ Üveg hátára való festés kisérlete a nyers és tört szinek összehasonlításának példájaként

6/ Az ásványi és szerves festékanyagok áttekintése és ezek megkülönböztetése

7/ A festményrestaurálás elemi irányelveinek megismerése a veszélyeztetett műalkotásokkal szembeni helyes állásfoglalás kialaki tása céljából

8/ A viaszfesték-festészeti és falfestési technikák megismerése

Ezzel szemben a legutóbbi 2~J> évben megvalósult technológiai és technikai programok igy alakultak:

Technológia és festéstechnikák

Előadásokat és gyakorlatokat az első évben 8,a második évben 4, a harmadikban 3,és a negyedik évben 4 órában tartunk.

I. tanév, 1. félév:

Technológiai előadások: a festmény szerkezete; a képhordozó szerepe az egyes fajtáinak, mint a papir, fa, vászon, csont,stb. megvitatása, különös tekintettel alkalmazási tulajdonságaikra, valamint a befestéshez való előkészitésük módjára.

214