Múzeumi műtárgyvédelem 18., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Farestaurálás - Konzerválás - Eremina, Irena M.: Új anyagok és módszerek a sérült táblájú ikonok helyreállítására
A fatábla erősítését célzó kutatások szintén sok anyagot és eszközt adtak a restaurátor kezébe: urea- és melonfelonikus gyantákat, mesterséges viaszokat, polibutilmetakrilátot, fenolos alkoholokat, stb. De ezeknek az anyagoknak a birtokában sem sikerült megoldani azoknak a festékrétegeknek a megerősítését, ahol a fatábla 7o %-os károsodást szenvedett. Egy kutatócsoport tanulmányozni és elemezni kezdte azoknak az anyagoknak a kémiai összetételét, amelyeket a temperával festett táblaképekhez használtak. A Grabar Restaurátorközpont állította helyre ezeket a kiállítási tárgyakat, melyek a fentebb felsorolt károsodásokat szenvedték el. Az erősítés komplex módszerét a központ szakértői dolgozták ki, mégpedig két mütárgycsoport alapján. Az első csoportba a soha nem kezelt ikonok tartoztak, mig a második csoportba tartozó képek alapozását előzőleg halenyvvel kezelték, amitől az alapozás merev lett, és teljesen elvált a vászontól, vagy a vászonnal együtt, avagy annak hiján magától a fatáblától. Az ilyen műtárgyak megerősítése igen bonyolult feladat. Az ikonok megerősítésére használandó anyagok kiválasztása nagy mértékben függ az alapozás összetételétől. Fontos tudnunk, hogy a gipsszel kitöltött alapozások különleges gondosságot kívánnak a kötőanyag megválasztásakor. A gipsz hajlamos a térfogat- változtatásra ha nedvesség éri, igy teljességgel lehetetlen a természetes vagy mesterséges polimerek vizes oldatait alkalmazni. A mangán, ólom, magnézium, aluminium és más elemek jelenléte az alapozásban bizonyítja, milyen változatos összetételeket találtak ki és használtak az orosz mesterek. A központban folyó kísérleteket speciálisan e célra készített mintákon végezték, melyekhez sérült hársfatáblákat használtak. Ezeket különböző összetételű alapozással és festékrétegekkel fedték, melyeket a régi orosz ikonfestők receptjei és az elemzési adatok alapján készítettek. Az 1. tipusu levkas /alapozás/ vékony, 12 X-os vizes halenyv- oldattal összetapasztott alabástromporból készült faalapra feszített vászonra. A száraz ragasztóanyaghoz 0,5 X-ban mézet kevertek, hogy ezzel is fokozzák képlékenységét. A táblát előzőleg 12 X-os halenyvoldattal kezelték. Az alapozást kis fémkanállal vitték fel a táblára 5-8 rétegben, s gondosan ügyeltek rá, hogy minden réteg megszáradjon a következő felvitele előtt. 174
