Múzeumi műtárgyvédelem 18., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Farestaurálás - Konzerválás - Völkel, Hans: Fosszilis fatörzsek utánzása

ság duisburgi cégének epoxidgyantáját használtuk, amely "Rütapox" néven is ismeretes. Minthogy ez a gyanta nagyon higfolyós, különböző töltőanyagokkal spatulyával kezelhetővé kellett tenni.

Ideális szerként ekkor az azbesztpor szolgált, melyet azonban egészségi okokból nemsokára ismét ki kellett vonnunk a forgalomból. A kőliszt mellett, melyet mi nem utolsósorban szinezőszer- ként is alkalmaztunk, most az "AEROSIL" kovagélport használjuk.

Ezeknek a müanyagöntvényeknek a falvastagsága lo-2o mm.

Múzeumi célokból, mint könnyen mozgatható üreges testek, épületben is felállithatók. Szabad térségben azonban ezeket szilárdan le kell rögziteni. Következésképpen ezeket az üreges testeket a geológiai kertben előkészitett betontalapzatokra helyeztük, melyekből ismét vaspálcák nyúltak ki.

Az öntvényeknek felül nyilásuk volt, amelyen keresztül a fatörzset ki lehetett tölteni. Töltőanyagként durva mosott murvát használtunk, melyet műgyantával megnedvesitettünk. így egy önmagától megkeményedő testet állítottunk elő, amely a vékony falu fatörzzsel is szilárd kötésbe ment át,és amelynek mégis elegendő pórustere volt ahhoz, hogy a klimatikus tágulási erőknek ellenálljon. Csekély szinbeli elváltozástól eltekintve, ezek az öntvények idáig jól birták a szabadban való állást. A fiatalok rombolási kisérletei is alig okoztak kárt bennük.

198o-ban az észak-angliai Durham kerületben fekvő Stanhope városkában egy karbon korból származó fosszilis fatörzset fedeztem fel. Ez egy hajdani külszini fejtésből származott és 1963-ban egy régi temető területén állították fel ismét. 1,8 m magasságával, felül 1 m törzsátmérőjével, és 3,5x4,5 m területen kiterjedő gyökérzetével kétségkívül a legnagyobb példányok közé tartozik, melyeket én ebből a korból ismerek és amelyeket leletmentéssel konzerváltak. Ennél egy pecsétfáról /sigillaria/ van szó, amely a pikkelyfák családjához tartozik, de mégis a földtörténet rákövetkező szakaszában kipusztult. Az ilyenfajta fák 3o m magasra is nőttek és alsó átmérőjük a 2 m-t is elérte.

A már említett Bakelite-Társaság támogatásával, valamint a müncheni Wacker-Chemie /szilikátkaucsuk/ és a neustadti Interglas-cég /üvegsávolyszövet/ természetbeni adományával segítve, 1985-ben Bochumból egy 8 tagú preparátorcsoporttal útra keltünk Angliába, hogy ugyancsak erről a fatörzsről is készítsünk negatívot. A munka több időt vett igénybe, mint terveztük, de végülis lo nap múlva a negativ formát 6 szilikonrészben és 8 kö153