Múzeumi műtárgyvédelem 18., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Farestaurálás - Konzerválás - Szekely, Ladislav - Togner, Milan: A lendaki pieta restaurálásának problémái

SZÉKELY Ladislav - TOSNER Milan:

A LENOAKI PIÉTA RESTAURÁLÁSÁNAK PROBLÉMÁI

Beszámolónk egy kevésbé népszerű, de a gyakorlatban annál fontosabb kérdéssel, a műalkotás restaurálás utáni arculatának kialakításával s annak elfogadásával kapcsolatos nehézségekkel szándékozik foglalkozni. Mindezt egy olyan rendkívüli művészettörténeti értéket képviselő alkotás kapcsán tesszük, amely ma is vallási, kultikus jelentősége van.

A lerdaki Piéta szoborcsoport a 14. század legjelentősebb szlovák, esetleg magyar fafaragványainak körébe tartozik. Ikonográfiái szempontból a 14. századi Közép-európai szobrászmühelyekre jellemző "heroikus piéta" tipikus példája. A jelenet megfogalmazásában erősen érvényesül az expressziv naturalizmus, mely főleg a Krisztus fej erőtlen hátrahanyatlásában, a Madonna testének finom,

S vonalú meghajlásában és a Szüzanya frontálisan ábrázolt arcának szigorúságot sugalló kemény vonásaiban mutatkozik.

A szobor további jellemzője a Madonna és a Krisztus test közötti jelentős proporcionális eltérés, mely a kor képzeletvilágában gyökerezik. E szerint Krisztust, mint halott gyermeket igyekeztek megjeleniteni, ami végsősoron a 14. század gondolkodás módjára volt jellemző.

A Mária arc merevségének archaikus megjelenitésében, a drapériák aránylag egyszerű kialakítás módjában, s a Madonna köpenyét szimbolizáló sekély függőleges vésetekben, a szepességi kora gótikus fafaragások jellemző vonásai mutatkoznak. A restaurátori és művészettörténeti vizsgálatok után, valamint a restaurálás utáni állapot ismeretével a lendaki Piétát a kor legkorábti szlovákiai emléknek tartjuk, keletkezését a 14. század közepére helyezzük. Maga a szobor valószínű a lendaki Szent sir lovagrend kolostorának megrendelésére készülhetett, melynek belsejében ma is látható.' A szobrot egy darabból, kb. 114 x 62 x 37 cm-es hársfatömbből faragták ki. Hátsó nézetből a szobor, különösen a Madonna és a talapzati rész félkör alakban erősen ki van vésve, s ezeken a helyeken a fa vastagsága nem haladja meg a 12 cm-t. A hátsó nézet további kidolgozás jeleit nem mutatja.

A Szent Szűz fejének felső részét a 19. század folyamán eltávoli147