Múzeumi műtárgyvédelem 17., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Néprajzi tárgytípusok kialakulásáról és restaurálásáról - Nacsa Mihály: Spanyolozott tükrös restaurálása
NACSA Mihály Spanyolozott tükrös restaurálása Neves polihisztoraink, néprajzkutatóink több kötetnyi könyvet Írtak a pásztorélet múltjáról, a pásztorok jogairól, kötelességeiről, a mindenkori társadalmi helyzetbe való beilleszkedésük és hovatartozásuk lényeges problémáiról. E különös társadalom gyökerei visszanyúlnak a IX-X. századig. A pusztákon, tanyákon élő pásztorok, mindennapi életük kényelmesebbé tételéhez tárgyaikat maguk készítették. Gyönyörűen formálták meg és egyéni találékonyságuk szerint faragták, díszítették eszközeiket. Számukra ez nem munka, hanem a jószág őrzése, legeltetése közbeni szórakozás, időtöltés volt. A használati tárgyaikat faragó pásztorok mivességbeli igényei idővel növekedtek, megszerzett tudásukat állandóan gyarapították. ízlésük formálásában nem kis szerepet játszott, az idősebb pásztoroktól tanult vagy ellesett díszítmény-anyag. Szembetűnő az ábrázolás sokrétűsége: virág, pásztorélet, az erdő fái, vadjai, nyáj, disznó, kos, kutya, betyár stb. A faragások többségén bizonyos kompoziciós törvényszerűségek érvényesülnek. A XIX század elején többnyire geometrikus elemeket használnak, az 1820-30-as évektől megjelenik az emberábrázolás, de ekkor bukkannak fel a virágmotivumok is. Ezzel egyidőben az általános geometriai forma a szélekre szorul, alárendelt szerepet kap. E- lőtérbe kerül az ember, a középpontban általában maga a pásztor áll. A mellékszereplők mindig egy bizonyos kompoziciós rendben állnak, valamilyen ismétlődő motivumkeretben. Uj mintaként megjelenik a madár, a páva. Nem az arányokon van a hangsúly, hanem a diszitő elemek elrendezésén. Jellemző, hogy a pásztor a mindennapi élethez szükséges praktikus eszközöket készíti: kampó, kanál kenőcs tartó, bicska ostor, ivóbögre, kobaktök, borotvatartó, tükrös stb. Ez utóbbi95
