Múzeumi műtárgyvédelem 17., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Néprajzi tárgytípusok kialakulásáról és restaurálásáról - K. Csilléry Klára: A hegedűhátú szék útja a magyar parasztsághoz és néhány restaurátori tanulság

szigorúan klasszicista Ízlésben fogant szék 1835-ből, a Győr- Sopron megyei Kónyból. Egy közel egykorú, 1838-ból datált, Adász- tevelről (Veszprém m.) valónak a mestere viszont a biedermeier legyezős széket fogalmazta át a helyi kívánalmak szerint. A klasszicista stílussal egyébként az intarzia is meghono­sodott a székfaragásban. Erre az emlitett kisnemesi falu, Szent- gál szolgáltat különösen sok jó példát. Figyelemre méltó, hogy az itteni székeken a faberakást gyakran vörös és fekete spanyo­lozással gazdagították. Egy 1809-es évszámu szék arról tanúskodik, hogy legalábbis a 19. századra a paraszti vevőkörnek dolgozó un. vásári asztalo­sok is bekapcsolódtak a deszkatámlás székek előállításába. Ez az Ádásztevelen előkerült példány Komáromban készült, nyilván meg­rendelésre, az elsősorban menyasszonyi ládák, ágyak, tehát ke- lengyebutorok tömeges gyártására szakosodott nagy asztalosköz­pontban. Ezen a példányon csupán a támla körvonala faragott, az 13. ábra 14. ábra 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom