Múzeumi műtárgyvédelem 17., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Néprajzi tárgytípusok kialakulásáról és restaurálásáról - K. Csilléry Klára: A hegedűhátú szék útja a magyar parasztsághoz és néhány restaurátori tanulság

Adige, Olaszország). A középkori dél-északi utón fekvő Villa- bassa (Niederdorf) Santa Magdalena templomának Krisztust a farizeus házában megjelenitő oltárképén, melyet az erről a vidékről való Simon von Taisten festett 1480-90 táján, a deszkatámlás szék (9.ábra), a bibliai történethez hiven, módos polgárház berendezéséhez tartozik. Meglepő ennek a példánynak a régiessége: sokkal inkább a 14. századi észak-olasz elődjéhez (3.ábra) hasonlit, mintsem a strozzi-székhez (5.ábra), holott ez utóbbinak a keletkezésével közel egy időben örökitették meg. Számunkra az sem mellékes, hogy a farizeus házába képzelt szék esetében a támlának az üléshez kapcsolása is igen kezdetleges, egyszerű beeresztés csupán, faszöggel rögzítve.

A későbbi német példányok már mind alacsonyabb, dúsan faragott támlával vannak ellátva, megfelelően a 16. században bekövetkezett olasz alakulásnak. További ujitás a korábban leggyakoribb három helyett a négy láb állandósulása. A dél-német nyelv- területen azután újabb rangemelkedésre került sor, tekintve, hogy az ilyen székek bejutottak kastélyokba, várakba is, miként ezt nemesi cimeres példányok tanúsítják. Miután pedig a 16. században teljesen befogadottá vált, még a 17. században is előkelő házak

9 . ábra