Múzeumi műtárgyvédelem 17., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Néprajzi tárgytípusok kialakulásáról és restaurálásáról - K. Csilléry Klára: A hegedűhátú szék útja a magyar parasztsághoz és néhány restaurátori tanulság
ző maradt a gyalogszék. Példa erre a Sachs eqspiegelnek, a szászok törvénykönyvének egy 14. századi képes változata, ahol az előkelő személyiségeket mind párnával felszerelt trónuson jelenítette meg a rajzoló, mig a falusi birót viszont gyalogszéken ülve. Hasonló volt a helyzet Olaszországban is. Fra Angelico például az 1430-40-es években a firenzei San Marco kolostorban festett falképén Szűz Mária alázatosságát azzal érzékeltette, hogy vaskos gyalogszéket adott alá, és ugyanitt az utolsó vacsorát bemutató freskóján hasonló gondolat alapján festett gyalogszékeket az apostoloknak. Olaszország mindinkább e- rősödő városállamainak feltörekvő polgársága azonban az elért társadalmi rangjának, illetve vagyonának a kifejezésére eközben újszerű presztizstárgyakat is igényelt. Mindamellett úgy látszik, ez a réteg előkelő megjelenésűnek szánt lakásberendezésébe^ egyes olyan egyszerűbb bútorokat is átemelt, melyek ko-r rábbról magától értetődőkké váltak számára. így vihette magával a háromlábú gyalogszéket a ranglétrán. Meggyőzően szemlélteti ezt Vittore Carpaccio 1495-ben festett képe: Szt. Orsolya álma. Itt egy velencei patriciuspalota hálószobájába pillanthatunk be, ahol jól megfér a korareneszánsz stilusu intarziával ékes bútorok közelében a háromlábú gyalogszék is, igaz ez ugyancsak elegánsabb a szokottnál, lábai kecsesek, karcsuak, az ülését pedig vörös bársony, rojtos párna teszi kényelmesebbé. De nemcsak ily módon igyekeztek rangosabbá tenni ezt a régimódi és korábban erősen pórias bútort, hanem úgy is, hogy támlát szereltek rá. Erről az újításról már egy 14. századi észak- -olasz miniatura tanúskodik (3.ábra). Székünk itt egy téli jelenet szereplője, a házigazda ilyenen ülve melegszik a kandallónál. Mai szemmel nézve, a támla kiképzése egészen népiesnek látszik, a környezetéből kiemelve ez a szék akár újkori népi alkotásnak lenne vélhető. Másrészt úgy tűnik, hogy eredetileg még inkább a kényelmet szolgálhatta ez az ujitás, a háttámlával való megtoldás, mintsem a reprezentációt. Ezt sugallja egy, kor- háztermet megjelenítő, 15. századi firenzei miniatura is, ahol az orvos háromlábú székének dísztelen, keskeny, magasba emelkedő deszkatámlája van. A támlának ez a megnyújtása tulajdonképpen még a gótikus formaeszménynek felel meg. Akad azonban olyan 25
