Múzeumi műtárgyvédelem 17., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Néprajzi tárgytípusok kialakulásáról és restaurálásáról - K. Csilléry Klára: A hegedűhátú szék útja a magyar parasztsághoz és néhány restaurátori tanulság
K. CSILLÉRY Klára A hegedűhátú szék útja a magyar parasztsághoz és néhány restaurátori tanulság A következőkben előadandók a mindannyiunk által jól ismert, a műgyűjtői szóhasználathoz igazodva gyakran parasztszéknek mondott, a magyar néprajzi szakirodalomban pedig hege- dűhátu szék néven számon tartott ülőbútort világitja meg közelebbről'. Ha erről a széktipusról - márcsak a restaurátori kezelés érdekében is - némileg többet kívánunk tudni., különösen a múltját kell áttekintenünk, beleértve a távolabbi időkben megtalálható előzményeit is. Ami tehát székünk közvetlen ősét illeti, az a kerekded űlőlapu és három abba belecsapolt lábú gyalogszék avagy közkeletű nevén, suszterszék -(1.ábra). Az ekként megépített gyalogszéknek a megalkotására egy olyan történelmi korszakban került sor, amikor mindazok a leglényegesebb tárgyformák létrejöttek már, melyeket ma a bútor fogalomkörébe sorolunk. 1ábra A bútorok kialakításának ez a folyamata a közelkeleti bronzkori civilizációkban játszódott le, kezdve azzal a döntő mozzanattal, hogy valamikor az i.e. 4. évezred végén hatalmi jelvényként létrehozták az uralkódi trónust. Majd miután a fejedelmi kegy előbb főembereknek engedte meg, hogy széken foglalhassanak helyet, fokozatosan a mind alsóbb rendben valók ugyancsak hozzájutottak, mignem azután jogot nyerhettek székre ülni végre azok is, akik magukat a bútorokat készítették: a kézművesek (2. ábra). Ez pe-
