Múzeumi műtárgyvédelem 17., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Általános és elméleti tárgyú cikkek - Janovich István: Új lehetőségek a rovarkártevők elleni védekezésben
Természetesen a tájékozódást az alapoknál kellett kezdenem. így került sor arra, hogy az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központban a kérdéskör forrásanyagait tanulmányozni kezdtem. Óriási meglepetések értek! A hazai e tárgyú kutatás a világ élvonalában van,csak mi - múzeumi területen dolgozók - nem vettünk erről tudomást, mert a korábban vázolt sajátos gondolkodás-rendszerünk eleve kirekesztett belőle. Tudomásul kell vennünk - és ez a tanulság -, hogy az "ipar" számos területén nap mint nap születnek olyan nagyszerű eredmények, melyek vagy azonnal, vagy hogy úgy mondjam múzeumi szempontú "hasznositás" révén adaptálhatók, de kutatóink szempontjából mindenképpen gondolatébresztők. Vagyis a restaurátorok részére kigyűjtött "figyelők" szakanyagát e szempontok szerint is bővi- teni kell. ügy vélem ez könyvtárközi figyelőszolgálat és külső munkatársak bekapcsolása révén megoldható. A tisztelt olvasó engedjen meg még egy szubjektív közlést. Amikor már kellően belebonyolódtam - de még összegző módon nem láttam tisztán a problémakört - 1982 végén megjelent az Akadémiai Kiadó gondozásában "A Kémia Újabb Eredményei" 54. kötete. Ennek második részében: Rédeiné, Sarkadi Éva, Simonidesz Vilmos: Rovarhormonok és feromonok kémiája elmen rendkívül alapos összefoglaló tájékoztatást adtak a témakörben. Rövid, e védekezésrendszerre vonatkozó (valamikor talán múzeumi területeken is alkalmazható) ismertetésem elméleti következtetései az ő - esetleges technikai megoldásokra utaló részletei pedig az egyéb szerzők (lásd irodalom) munkájukon alapszik. A rovarokra vonatkozó eddigi legnagyobb felmérést 1965- ben az USA-ban végezték el. Ebből kiderül, hogy akkor a világon mintegy 3 millió rovarfaj jelenlétét állapították meg s az egyidejűleg életben lévő egyedek száma elérte az egy billiót. E hatalmas tömeg 99,9%-a az ember szempontjából hasznos illetve ártalmatlan, s csak a fennmaradó 0,1%-nyi faj (kb. 3000 species) kártékony. A védekezést csakis ezekre kellene korlátozni ám ezt a kívánalmat, a ma még általánosan elterjedt módszerek - pl. permet, porzás, egyéb védőkezelések - nem elégítik ki.^ Amennyiben pedig csak a műtárgykárositókra korlátozzuk majd a kutatást ez kb. 20 faj és species elleni védekezés 201