Múzeumi műtárgyvédelem 17., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Általános és elméleti tárgyú cikkek - Szalay Zoltán: Vízzel telítődött faanyagok konzerválási problémái
SZALAY Zoltán Vízzel telítődött faanyagok konzerválási problémái A vizzel telítődött, ásatásból vagy kutakból előkerült fatárgyak konzerválása minden esetben gondot okoz. A jó konzerválás előfeltétele, hogy a faleletet megfelelő körülmények között tartsuk e- gészen addig, amig konzerválására sor kerülhet. Az igy előkerült tárgyak többsége lágy korhadást szenvedett, melynek lényege, hogy a farontógomba a fasejtek másodlagos sejtfalát bontja. Ennek következtében a fa szilárdsága jelentősen romlik, nyomásnak alig áll ellen. A fa összenyomhatóvá, kicsavarhatóvá válik; az ilyen hatásnak kitett fa alakja többé nem állítható helyre. Abban különbözik a hasonló károsodást szenvedett, kriptából előkerült faanyagtól, hogy mig ez utóbbi szétbomlásig megőrzi alakját - még a teljes kiszáradás után is - a vizzel telítődött fa kiszáradásakor, a viz nagy felületi feszültsége következtében, az elpárolgáskor fellépő összehúzó erő miatt először repedezik, zsugorodik majd szét is eshet. Igen sok faleletet lehetett volna megmenteni az idők folyamán, ha ezeket a szempontokat figyelembe vették volna. Ezért úgy érzem, hogy időszerű ezekről a dolgokról beszélni. Vegyünk néhány példát az elmúlt időkből. Egyik legtöbb vitát kavart eset volt a szigetvári vár déli bástyájának faanyaga. Itt nagy mennyiségű fagerendázat került elő. A konzerválás költségvetését elkészítettük, azonban mig azt jóváhagyták egy hónap telt el, és ez a nyár legmelegebb időszaka volt. Ez idő alatt a faanyag csomagolópapírral volt letakarva, mire a konzerváláshoz hozzákezdhettünk, a gerendákon a repedések 8-10 cm szélesre nyiltak. Más.esetben a feltárást követő és elhúzódó munkák késleltetik a konzerválást, mely idő alatt visszafordíthatatlan változások mennek végbe a faanyagban. így pusztult el egy egyfából készült népvándorláskori koporsó, kutbélések stb. 183
