Múzeumi műtárgyvédelem 17., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Általános és elméleti tárgyú cikkek - Kiss Péterné: A farestaurátori munka sokrétűsége egy megyei múzeumban néhány példa tükrében
KISS Péterné A farestaurátori munka sokrétűsége egy megyei múzeumban néhány példa tükrében Az 1983. augusztusában Egerben megrendezett farestaurátori konferencián elhangzott előadásomban megpróbáltam összefoglalni a fa, mint a mikroklimára érzékeny szerves anyag viselkedésének és romlásának okait. Ismertettem a kézműipar és a faipar fejlődéstörténetének azokat a mérföldköveit, melyek iránytűként szolgálnak a restaurátor számára is az abszolút kormeghatározáshoz és az alkalmazott technika felismeréséhez. A különböző fényezési technikák és ragasztóanyagok megjelenésének, elterjedésének időpontjait e cikkben nem célunk részletezni, hisz az a szakirodalomban elérhető. Mottóként azonban hangsúlyozni szeretném azt a gondolatot, amit Watin már az 1753-ban megjelent munkájában oly szépen megfogalmazott.1 "Egy művész igazi titka az általa alkalmazott eljárások egyszerűségében rejlik. Ezt csak hosszú, nagyon, hosszú tapaszalat utján lehet megszerezni. A tudatlan ezt nem értheti - azt hiszi, csak akkor számithat sikerre, ha túlbonyolított recepteket és fogásokat alkalmaz - pedig éppen ez az, ami a dolgot oly gyakran tönkreteszi." Ismerni kell tehát a tárgy készítése idején használatos segédanyagokat és technológiát. Nem kell továbbá minden áron a műanyagok hihetetlenül széles spektrumából választanunk akkor, ha jól bevált természetes anyagok is rendelkezésünkre állnak a restaurátori munkához. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a ma korszerűnek, kiválónak és mindenhatónak kikiáltott műanyag 10-20 év múlva -pl. a tárgy közvetlen környezetében bekövetkező, ma még nem sejtett mikroklimaváltozás eredményeként - kellemetlen meglepetéssel szolgálhat, kémiailag átalakulhat, vagy mikroorganizmusok célpontjává válhat. Példa erre a Calaton, vagy a Plextol széleskörű használata ellen véleményt nyilvánítók széles tábora. 173
