Múzeumi műtárgyvédelem 16., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Régészeti jellegű tárgyak restaurálásáról - B. Perjés Judit: A barcsi bödönhajó restaurálása
B. PERJÉS Judit A barcsi bödönhajó restaurálása Barcs-Belcsapusztána Dráva feltőltődött árterében 1971 őszén a TSZ egyik dolgozója munkagépével egy nagy alakú fatárgyba ütközött. Értesítették a megyei múzeumot. A muzeum és a Központi Múzeumi Igazgatóság Technológiai (ma Restaurátor) osztályának együttes szemléjén megállapitást nyert, hogy egy nagy csónak vagy kisebb hajó fekszik a homokos-kavicsos lelőhelyen 2,5-3 méter mélységben. A következő év tavaszán Szalay Zoltán osztályvezetővel újabb bejárást tartottunk a helyszínen, hogy a feltárással és az azt közvetlenül követő konzerválással kapcsolatban felmerülő problémákra és tennivalókra felkészüljünk. A KMI Restaurátor osztálya bizonyos tapasztalatokkal rendelkezett már nedves régészeti fák konzerválása és restaurálása terén. Gondolok itt a nagyvázsonyi vár famedencéjének és hid- részeinek, a Balatoni Múzeumban levő zalaszentmihályi, és az Inotán előkerült kisebb méretű bödönhajók, majd a szigetvári vár ÉNY-i részében feltárt 8 m-es gerendákból álló gerendaszer2 kezet helyszíni konzerválásának a tanulságaira. Ezeket a tapasztalatokat figyelembe véve kezdtünk hozzá a munkához. Az 1972 májusára tervezett feltáró és konzerváló munkát őszre kellett halasztani, a hirtelen beállt nagy meleg (30-35 °C) miatt. Ezért csak szeptemberben került sor a feltárásra. A bödönhajót a vizes talajból csak szivattyú és kotrógép segítségével lehetett kiemelni. Kiemelését és szállítását daruval végezték. Biztonságos elhelyezését nagysága miatt csak a strand területén lehetett megoldani. , A feltárt bödönhajó testét egyetlen tölgyfából faragták ki. Méretei: 11,5 méter hosszú, 3,65 méter a legnagyobb kerüle«9
