Múzeumi műtárgyvédelem 16., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Történeti, ipartörténeti emlékek restaurálásáról - Újszászy Ágnes: 19. század eleji fa patikaláda és gyógyszergyűjtemény restaurálása
fájós szemre kötik. - Papirosban kötve büdös kó, timsó, crispán (grünspan, zöld rézrozsda), galles, poenogranát héj, - két bádog dobozban herbe thé, - Fejér skatulyában flastrom. Tarka skatulyában bádján. Egy kötés sása, borbélynak való."^ Változott a patikaládák gyógyszer anyaga és eszköztára tulajdonosaik foglalkozásától függően is. Például a kirurgus (sebész) olyan patikaládát használt, amelyben nagyobb részt csak sebészeti műszereit tartotta. Egy tanult orvos patikaládájában csak olyan gyógyszerek lehettek, amelyek az adott kor gyógyszer- könyveiben is szerepeltek, eszköztára pedig műszerekkel is kibővült. A patikaládák gyógyszeranyaga, eszköztára és formája változhatott a szerint is, hogy milyen célra használták. Az irodalom megkülönböztetést tesz a zseb, tábori, úti és házi patikák között. A zsebpatikák kis ékszerek voltak inkább, anyagukban és formájukban is eltértek a patikaládától, de belső elrendezésük és funkciójuk szerint mégis ide sorolhatók. Általában elefántcsontból vagy nemes fémből, aranyból, ezüstből készültek. Múzeumunk tulajdonában egy aranyozott ezüst, tizenkét rekeszes dobozka ta( 3 lálható, amelynek tetején a gyógyszerek vésett nevei láthatók. A zsebpatikák kései formáját a Hahnemann Frigyes által megalapozott uj gyógyítási mód, a homeopátia hozta újra divatba a 19. század elején. A bidermeier kor e zsebpatikái általában könyv for- májuak és aranyozott bőrrel vannak boritva. Rekeszes belsejükben, sok kicsiny, parafadugóval ellátott üvegcsében golyóformába préselt "orvosságokat" tartottak. A dobozok tetejének belső oldalára és az üvegekre magukra is felirták a gyógyszerek neveit. A tábori patikákat a hadsereg használta. Minden regiment maga gondoskodott betegeiről és sebesültjeiről. Erre a célra a hadi sebészt ellátták sebészládával, a gyógyszerészt pedig tábori patikákkal. Ezek általában nagyméretű, súlyos, vasalt faládák voltak, melyeket szekéren szállítottak a sereg után. Használatukból adódóan kevés maradt meg belőlük. Az úti patikaládákat a terhelés tűrés céljából zömmel fából Készítették, masszív kivitelben, ugyanakkor aránylag kis méretben. Ennek oka az, hogy a sokszor hosszú és veszélyes utakon célszerűbb volt mennél kevesebb terhet vinni. Az úti patika248
