Múzeumi műtárgyvédelem 16., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Iparművészeti tárgyak restaurálásáról - Czakó Ferenc: Johann Schneider németbólyi asztalosmester által 1859-ben készített komód restaurálása
nehogy az előlapjára is rácsurogjon. Száraz, majd nedves finom csiszolás után a fiókokat félretettem a politúrozásig. Ezután a hátsó frízeket és a középső megosztólécet ragasztottam vissza. Betoltam a hátlapokat és faszegekkel a fenékhez erósitettem őket. A hátlap zavaró csorbulásait, gödreit folyékony fával töltöttem ki. Az egész felületet diófapáccal átkentem és Xyladecor-ral konzerváltam. Politúrozás előtt igen fontos a felület gondos előkészítése. Mivel nagyon sok durva bevésés, karcolás, felázás borította az oldalakat és a fedlapot, úgy döntöttem, hogy eltávolitom a teljes korábbi politúrozást és pácolást. Csiszolás közben a sekélyebb benyomódásokat vizes áztatással sikerült eltüntetnem. A legnagyobb problémát a felület kétharmadának szivacsosan roncsolt szerkezete okozta. Igen keserves munkával sikerült csak elérni a jelenlegi állapotot. Többszöri kittelés, csiszolás után többféle tömőanyaggal próbálkoztam. Végül a folyékony fa bizonyult a legalkalmasabbnak. A sikertelen próbálkozások után már az újra furnérozás gondolata is felmerült bennem, de végül mégis - minden hibája, roncsolódása ellenére - az eredeti felület helyreállítása mellett döntöttem. Igyekeztem minden mélyedést, rést azonos anyaggal kitölteni. Ezért a korábbi, igen sötét tömések nagy részét fogászati fúróval kifúrtam. Az oldalak színezett gipszes rejbolása nem vált be, ezért a fedlapon már folyékony fát használtam. Ezt az anyagot nitrohigitóval hig, tejfelállagura hígítottam és négyszer is áthúztam vele a teljes felületet.^ A legnehezebb feladat a felület politúrozása volt. Az első politúrozás után vált kétségtelenné, hogy - bár a biedermeier bútor fáját saját színében szokták hagyni - eredetileg is pácoltak lehettek az oldallapok és a fedlap. Ezek politúrozott, pácolat- lan nagy világos felülete nem állt összhangban a homloklap természetes szinével, igy a bútor egysége megbomlott. Ezért hig diófapáccal megszineztem az oldallapokat és a fedlapot. Az első politúrozás tehát kárba veszett. A kisebb zavaró szinbeli eltéréseket (a teljes felső fiókválasztót) az első fényezés után vonalkázva retusáltam. Az ak- varell jól tapad a politúrozott felületen, a további fényezések sem oldják. Célszerű azonban mindjárt a grundolás után végezni. 181
