Múzeumi műtárgyvédelem 16., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Iparművészeti tárgyak restaurálásáról - Scheinring József: 19. századi fiókos írókomód restaurálása
A komód ragasztását a jobb oldalán lévő hasadás összera- gasztásával kezdtem. A ragasztást Araldit AY 103-as epoxigyantával7 végeztem. Ugyanezt az anyagot használtam az irófiók hátsó harmadán lévő törés ragasztásánál is. Az összehúzást filces lécek segítségével, fém pillanatszoritókkal végeztem. Nagyobb problémát jelentett az irófiók Írólapjának elején lévő kétirányú vetemedés kiegyenlítése. Alsó oldalán fúrógépbe fogott kis fűrészlappal, először négy, egymástól 1,5 cm-re, 1 ernes mélységben a lap teljes szélességében hosszanti bevágásokat martam. Ezeket keresztirányban is átmetszettem 1,5 cm-es távolságokban, ugyanolyan mélységben. E bevágások célja az volt, hogy a fa feszültségvonalait megbontva, a faanyagot eredeti állapotába visszahuzatva öntőgyantás beitatással stabilizálhassam. A Q felületet Titeron töltőanyag nélküli poliészterrel ecseteltem be. Az Írólap felől egy széles szorító alátétet tettem, felülről pedig egy nagyon erősszálu vörösfenyő lécet szabtam be a két fiók csuszótalp közé a vízszintes vetemedés meggátolására. Ragasztáskor ezt alátéttel szorítottam le. Ragasztóanyagként a fent említett poliésztert alkalmaztam, amely az előzőleg beitatott faanyag hoz kitünően tapadt. A repedések és a befűrészelt felületek kitöltésénél a műanyaghoz falisztet kevertem és földfestékkel színeztem. Az elvált illetve hiányzó furnérok pótlásának ragasztásánál többféle módszert alkalmaztam. Forró vasalóval és vizes ruha segítségével rögzitettem vissza azokat a részeket, ahol az eredeti enyv kötőképessége még megmaradt, igy a forró vízgőz hatására az ismét képlékennyé vált, majd újra megkötött. Ahol az elvált furnér és a hordozó lap közé nem tudtam testesebb ragasztót juttatni és az eredeti enyv az előbbi módszerrel már nem kötött, ott a rög zitendő felület alá vékony arany sellak lapocskát csúsztattam és addig vasaltam vizes ruhán keresztül, mig a sellak ki nem forrt. Műanyag alapú ragasztók alkalmazására a hiányzó furnérok pótlásánál került sor, mivel a 2 mm vastag furnérok rögzítéséhez olyan ragasetóanyag kellett, melynek kötőereje nagy. Legmegfelelőbbnek az epoxi alapú UHU-PLUS ENDFEST 300-ast találtam.^ A hiányzó részekbe pontosan beszabott uj furnért vékonyan bekentem a ragasztóval, majd széles Cellux szalaggal rögzitettem a helyére. A ko164
