Múzeumi műtárgyvédelem 16., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Iparművészeti tárgyak restaurálásáról - Kalocsai László: 19. századi térképtartó szekrény restaurálása
rások részesültek előnyben, amelyek a tárgy későbbi rendeltetésszerű használatát Is lehetővé teszik. Ez különösen az alábbi két esetben játszott szerepet: a funkcionálisan is igénybevett farészek pótlásánál illetve kiegészítésénél a kellő mechanikai szilárdság megtartása és a térképlapok kellő rugalmasságának biztosítása a jelentős és állandó csavaró igénybevétel miatt. Az első esetben a hiányok fával történő kiegészítése látszott a legcélravezetőbbnek. Az esztétikai összképet sem zavarja, mivel megjelenése nem idegenszerű és kellő szilárdságot kölcsönöz a darabnak a kiegészítés után is. A második probléma megoldásaként feltétlenül az ujrakasirozás kínálkozott. A meglévő ragasztóréteg nagyrészt degradálódott, a térképek feltáskásodtak. Ebből erredt mindkét esetben a térképlapok sérülése is. El kellett tehát dönteni miként történjék a térképek papir élszegésének restaurálása, ugyanis utóbbiak sínylették meg leginkább a gyakori felcsavarást. Ha az ismert módszerek bármelyikével valósul meg a visszahelyezés, az óhatatlanul a rövid idő múlva bekövetkező elhasználódást eredményezné, "drasztikus" védelmüket pedig csak az esztétikai megjelenés rovására lehetett volna kivitelezni. Nézetem szerint a következő kompromisszum oldja meg a problémát: a legkevésbbé sérült élszegés megtartásával az eredeti megjelenés dokumentálása biztosított, a többi térképet pedig ehhez hasonló szinű és minőségű, de rendkívül jó hajtogatási szilárdságú tartós papir-élszegéssel lehet ellátni, amely a későbbiekben nehézség nélkül akár újra is pótolható. A farészek tisztításával kapcsolatban is dönteni kellett. A fényezés eltávolítása mellett szólt az erősen karcolódott és kopott voltán kivül a következő is: a biedermeier Ízlésének a fa saját, pácolatlan szine felelt meg a legjobban. A próbatisztitás után látható lett az a jelentős szinbeli különbség, amely végül is a fényezés eltávolítását tette indokolttá. A restaurálás megkezdése előtt a tárgyat elemeire kellett szétbontani. A kúpos illeszkedésű hajtókarok eltávolítása után az előlapokba feszített ékek óvatos kifejtése következett. A horonyban egyes helyeken enywel rögzített térképlapokat körültekintő munkával le tudtam választani, az erősebb ragasztási felületeken viszont az 5-lO%-os Alkaláz enzim vizes oldata 40-45°C-on adott 143
