Múzeumi műtárgyvédelem 16., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Iparművészeti tárgyak restaurálásáról - Földessy Péter: Egy, az 1760-as években készült éggömb restaurálása

a kiválasztásához is, melyek nem károsítják a festett felületeket, illetve a legkisebb mértékben maradnak vissza a papir anyagában és igy a későbbiekben kevésbé okoznak károkat. A kiválasztás során figyelembe vettem az oldószerek penetrációs és reten- ciós értékeit is (2. táblázat). Az oldószerek oldhatósági paraméterei alapján kiszámítottam a kivánt oldási területre eső oldószerkeverék komponenseinek arányát (3. táblázat).

Az éggömb tisztítására az alábbi összeállításokat alkalmaztam:

fd fp fh

I. 1 r. Metanol 38 28 34

1 r. Aceton

II. 41 r. Aceton

41 r. Metanol 62 17 21

17,5 r. Benzin

III. 5 r. Aceton

15 r. Kloroform 64 16 20

2 r. Benzin

A makacs szennyeződések eltávolítására viszont az alábbi oldószerek keveréke bizonyult alkalmasnak:

50 r. Etilformiát

50 r. Diklórmetán

2 r. Hangyasav.

A külföldi szakirodalom által javasolt alkohol előre számitott keverékei ez esetben hatástalanok voltak. Természetesen a tisztítószerek közömbösítése terpentinnel, itt sem maradt el.^

A megtisztított papirfelületek sárgás szinét a cellulóz természetes öregedése okozta, melyet a védelmül használt lakkréteg oxidációval történő száradása is gyorsított. Ennek következtében az éggömbön lévő metszetek ábrázolásai nehezen felismerhetők voltak, emiatt a szelvényeket fehéríteni kellett. A külföldi szakirodalom leginkább a nátrium-bórhidrides (NaBH4) eljárást javasolja, mint a karboxil-csoportok visszaalakítására legjobb szert. Ahhoz, hogy ezt a módszert alkalmazni lehessen, több gyakorlati tapasztalatra lett volna szükség, mivel az anyag felhasználásának lehetséges határai még nem ismertek. Ezért a fenti eljárás helyett hidrogén-peroxidos (H202) oldattal fehérítettem a szelvényeket. Ennek bomlásakor csak oxigén és viz keletkezik. A H202