Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Shorer, Peter: Az újrahelyreállítás problémái
Akkor, amikor a munkát elvégezték, a 'tulajdonos' és a restaurátor megfelelőnek találták, de az ő etikai kódexük más elveken alapult, mint amelyeket mi ma elfogadunk. Az egyik eldöntendő probléma az, hogy leszedjük-e a régiségről valamennyi korábbi helyreállitás nyomait, ezzel a történelem egy részét is eltüntetve, holott erről még sok-sok évig felismerhető lenne, vagy pedig rakjuk össze a töredékeket és állítsuk helyre a helyreállitást? Legyen-e úgy szinezve, hogy összepasz- szoljon az utóbbi restaurálással vagy pedig az eredeti megjelenéséhez illeszkedjen? Ugyanezen probléma jelenhet meg a törött darabok esetében, ahol a felszínen látható, hogy hol repedt meg vagy pattogzott le a restauráció, ezzel olyan műszaki információt nyújtva, melyre előzőleg nem jöttek rá, vagy hanyagságból befedték. Ha úgy döntünk, hogy megtisztítjuk a teljes régi tárgyat azért, hogy meglássuk azt, ami rejtve volt, akkor lehetséges, hogy tartósításra van szükség és az eredeti egyes részei a tisztítás vagy kezelés folyamán esetleg elveszhetnek. Ez esetben nagyon nehéz, vagy szinte lehetetlen lenne a megfelelő alak helyreállitása, mivel a töredékek közül bizonyos részecskék hiányoznának. Számos esetben még azzal a problémával is találkoztam, hogy a megrongálódott vagy törött antik tárgyat rosszul állították helyre, s más tárgyból származó részeket is felhasználtak; ilyen volt például egy bronz görög korsó, aminél a kiöntőcső és a fonott edényrész más-más tárgyból származtak. A restaurálás folyamán, amikor fa mintára helyezték őket, úgy tűnt, mintha egy tárgyból származtak volna. Miközben megpróbáljuk helyesen összeilleszteni a darabokat a nyaknál, figyelmes vizsgálattal elérhető, hogy a különböző részek eredete nyilvánvalóvá válik. Az már kevésbé világos, hogy a mostani újra restaurálást hogyan végezzük, mivel eddig a korsót egy darabnak tekintették és igy is dokumentálták. Ugyanezen probléma merülhet föl a cserépnél, üvegnél, porcelánnál, fatárgyaknál, fémműveknél, mozaikoknál és freskóknál. Ilyen esetekben fotókkal és diagrammokkal, valamint leirással kell feljegyezni, hogy milyen a kezelendő tárgy megjelenése és természete. Ha lehetséges, akkor olyan fényképeket is be kell 6
