Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Ágostházi László: Antik és középkori épületmaradványok konzerválása Budapest-Óbudán

tapasztalatok biztatóak. Ez az anyag úgy hisszük jól fog vizsgázni mind a római, mind pedig a középkori falmaradványok konzerválásánál .

Néhány biztató tapasztalat tehát rendelkezésünkre áll az Óbudán eddig végzettek alapján. Változatlanul megoldatlan maradt azonban egy sor további kérdés. Elsősorban a nagy felületű padlóburkolatok megóvása okoz gondot, még a védőépületben lévő romok esetében is, ha alulról nedvességet kaphatnak, s különösen akkor, ha kiegészítésükhöz cement adaléku anyagot használtak. Szabadon maradó romok esetében - jelenlegi technikai-technológiai lehetőségeink mellett - a feltárt eredeti padlóburkolatok halálra vannak Ítélve. E folyamat lassítására a római kori tégla- illetve terrazzó-burkolatok védelmére össze- és szétszerelhető védőtetők, fólia- vagy fémelemez sátrak létesítését terveztük, s közben fájó szívvel nézzük azt az évenkénti pusztítást, amit még a védett burkolatok is szenvednek.

A bemutatott s majd a helyszínen is megtekinthető példák kapcsán a magyar tapasztalatok és az eddigi gyakorlat alapján létrejött eredmények néhány jellemzőjére szeretnék rávilágítani.

Az Óbudán végzett romkonzerválási tevékenység:- igen sok tekintetben alapvető tapasztalatokkal szolgálhat mind a történettudományok, mind a tervezés, a megvalósítás, a konzerválás elmélete és gyakorlata számára;- a helyreállitott-konzervált emlékeket részévé tudta tenni a terület mindennapi életének, bele tudta ágyazni a múlt emlékeit a mai és a jövőbeli városképbe, jelzéseket adva ezekkel is a terület múltjáról, történelméről;- nagyjelentőségű az ott élők tudata általános formálása, ismereteik bővitése s e tényezők által helyhezkötődésük, ideálisan értelmezett lokálpatriotizmusuk szempontjából.

279