Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Kaba Melinda: Aquincum régészeti feltárása 1778-tól napjainkig : a katonai tábor fürdője, a "Thermae maiores"

léma adódott. Többször kerültek felszínre váratlan, előre nem kiszerkeszthető, még kevésbé kikutatható részletek, melyek megtartása, bemutatása érdekében az eredeti programot áttervezték.

A régészeti leletekből meghatározható a fürdő 2. sz. elejére keltezhető épitése. Alaprajzi formája az ókori fürdők un. császártipusát követte. Néró korától vált kedveltté az a konstrukció, amely egy észak-déli tengelyre, egymás tükörképeként fűzi fel a helyiségek sorát. A helyiségek rendeltetése itt is, mint birodalomszerte, követi Augustus hadmérnökének, Vitruviusnak könyvében leírtakat. Megtaláljuk a frigidariumot (hidegfürdő), a tepidariumot (langyos fürdő), caldariumot (melegfürdő), és annak alveusát (forróvizes medence). Az érkezők a fűtött apodyteriumban (öltözőhelyiség) vetkőztek és öltöztek. Ezeken kivül piscinat és natatiot (szabad fürdőmedencéket) is találtunk. Az É-i oldalához palaestrát (sporttelepet) építettek, melynek nagyságát jól dokumentálja a 80x30 m-es alapterülete és a K-i falába épült 13 m átmérőjű exedrája.

Egy 1849-es csatornázás alkalmával felszínre került feliratos kőemlék szövege szerint a fürdőt II. Claudius császár korában tatarozták és részben átépítették. Az ásatás során több átalakításnak nyoma bontakozott ki. így bővülhetett a fürdő további helyiségekkel (olajozó, izzasztó, sétacsarnok) és egy 26x13 m alapterületű uszodával.

A fürdőmaradványoknak konzerválást és rekonstrukciós tervét a VÁTI mérnöke, Agostházi László készítette, akivel a munkák alatt rendszeresen konzultáltunk. A bemutatás terveinek készítésénél azt az alapelvet kivántuk megvalósittatni, hogy a felfalazások minél kisebb magasságig történjenek. Csak ott és olyan mértékben, ahol a romok minél kisebb magasságig történjenek. Csak ott és olyan mértékben, ahol a romok állagvédelme megkívánta, vagy az alaprajz értelmezéséhez múlhatatlanul szükséges volt.

Érdekes kísérletet tettünk az egyik különösen dekorativ részlet megmentésére. A 11. sz. piscina (hidegvizes medence) igen jó állapotban megmaradt ÉK-i lépcsősora a felüljáró tartópillérének alapozása miatt elpusztult volna. A saroklépcsőrészt kivéstük és daruval kiemeltük a forgalomból akkor már kikapcsolt

273