Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Nissel, Dieter: A "Faule Magd"-mozsárágyú talpa farészeinek konzerválásáról és annak eredményeiről
sékelt ráfordítást igényel az állandó gondozás. Ezt általában évente néhányszor korróziógátló inhibitorral végzik, aminek e2 redménye kielégítőnek Ítélhető. Lényegesen nagyobb figyelmet igényelt a tölgyfából (kocsányos tölgy - Quercus robur) készült ágyutalp konzerválása. Ezt utólag, a XVI. században, az eredeti ágyazat kiegészítésére készítették. A szerkezet, amely a bőségesen diszitett, alsó és felső részből álló kerekes ágyutalpból és a kerékpárból áll, figyelemre méltó határkövet képez a tüzérség fejlődéstörténetében. A kerekeket 1955-ben az akkor még létező eredetiek alapján készült másolatokkal helyettesitették. Az ágyutalp állapota 1978-ban, amikor az NDK Hadimuzeuma a löveget átvette, olyan veszélyt rejtett magában, hogy belátható időn belül már nem képes az 1383,3 kg súlyú csövet viselni, és még egy esetleges tehermentesítés esetén is helyrehozhatatlanul szétesik. A löveget 1942-ben, mint az egykori Szászországi Hadimuzeum annyi más múzeumi tárgyát, kitelepítették. A háború végén elveszettnek minősítették. Mégis, 1955-ben, a drezdai palota földig leégett romjainak eltakarításakor újra felfedezték. A hátralévő években jobbára védelem nélkül az időjárás károsító hatásainak volt kitéve. A fa-alkatrészek részben igen előrehaladott károsodása miatt a fa konzerválására irányuló biztonsági intézkedéseket kellett foganatosítani. Az NDK Hadimuzeuma felelős munkatársainak és a fakutatás és faipar kutatóinak és szakembereinek többrendbéli közös tanácskozása alapján 1980-ban kidolgozták és rögzítették az ágyutalp konzerválására és különösen a stabilizálására végzendő • teendők koncepcióját. Az előirányzat a faanyag metilmetakrHáttal (MMA) való telítése és azt követően annak besugárzásos és termokatalitikus polimerizációja volt. Ennek a módszernek az alkalmazását 1980-ban egy nagyméretű összehasonlító ágyutalp készítése vezette be. Az egyes alkotóelemek mérete komplikálta e- zeket a munkákat, jelentős műszaki szervezési és anyagi ráfordításokat igényelt. Mégis, 1983 novemberében sikerült számos kooperációs partner közreműködésével a konzerválási munkákat eredményesen befejezni. 216
