Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Morgós András - Gondár Erzsébet: A fakonzerválás kezelőszereinek hatása a fenyőfa felületi mikromorfológiájára : scanning elektromikroszkópos vizsgálatok
30 vegyes % acetonos epoxi műgyantával kezelve (23-25.kép). A kezelés a keresztmetszeti felületet lezárja (23.kép), de a lezáró rétegben járatok láthatók (24.kép) . A sugármetszeti felületen egységes repedés nélküli bevonatot alkot, de az udvaros gödörkéket nem zárja le (25.kép), ennek membránján valószinűleg filmréteget alkot. 30 vegyes % acetonos Paraloid B 72 (26-27.kép). A keresztmetszeti felületet vastagon lezárja, de a vastag filmrétegen lyukak és repedések láthatók. A felületi bevonat olyan vastag, hogy szabad szemmel is jól látható, és fényes megjelenést ad a fa felületének. A vizfelvételt és a felületi felvételek eredményeit összefoglalva a következőket mondhatjuk: 30 vegyes %-os kezelőszerek közül a Paraloid, a sellak és az epoxi műgyanta a fenyő keresztmetszetén a keresztülvágott tracheida csövek (sejtek) kapillárisait, melyek átmérője kb. 40-50.10~6 m lezárja, méhviasz esetén csak részben. Ezen anyagok esetén kaptuk a legjobb vizfelvétel csökkenést is. A poliészter és a lenolaj nem zár le, vizfelvétele is nagyobb. A tracheida csövek oldalán lévő, az elvágott tracheida keresztmetszet kapillárisainál jóval kisebb udvaros gödörkék nyilását (átmérőjük: kb. 2-5*10 6 m) azok a 30 vegyes %-os kezelőszerek is lezárják, melyek az előbbi kapillárisokat nem zárják le (lenolaj, poliészter). Azonos koncentrációjú kezelőszerek közül azok az anyagok oldatai zárják le elsősorban a kapillárisokat, melyek viszkozitása nagy, igy a szilárd anyagból oldott kezelőszerek (a Paraloid, a sellak, a méhviasz) , mig a folyadék halmazállapotból higitottak közül csak az epoxi. Az itt tett megállapítások nem általánosíthatók az összes poliészter vagy epoxi tipusu műgyantára, mivel ezek viszkozitása, felépítése és egyéb tulajdonsáok tekintetében számtalan változatban léteznek. A vizsgált anyagok között egyetlen olyant se találtunk, a- melynél a bevonat teljesen egységes, lyuk vagy repedés nélküli lett volna. Mivel ezen lyukak és repedések mérete a vizmoleku- lák méreténél (kb. 0.2 * 10 9 m), jóval nagyobb, a felvételek 194
